“Munka vagy eredmény” vagy “munka és eredmény”?
Vasárnap óta nem ment otthon az Internet. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű műsor, hiszen a hazai legnagyobb szolgáltató ügyfélszolgálata reménytelen eset, igazi pszichológiai hadviselés zajlik le a két fél között egy-egy�ügy kapcsán.
Az első ügyfélszolgálatos meggyőzött, hogy én nem értek hozzá, a másodiknak már ötlete is volt, a harmadik sajnálkozott, a negyedik tanácstalan volt, az ötödiknél a vezetőt kértem, a hatodik megígérte, hogy már tényleg visszahív a főnök (24 órán belül), a hetedik letette a nagyesküt, hogy�egy órán belül visszahívnak, a nyolcadiknál már én mondtam, hogy addig nem tesszük le a telefont amíg�ide nem jön a főnök, kilencedszerre felhívott a szervizes, hogy a karácsony miatt csak 5 nap múlva tudna jönni, tizedszerre felhívott a főnök, tizenegyedszerre a kiemelt problémások megoldották a problémát.
Közben pedig eltelt 6 nap. Összesen 3,6 órát töltöttem velük telefonba, abból 1 órát üvöltöztem, 50 percig pedig pszichológiai�nyomást gyakoroltam, hogy elérjem a főnököt, úgy, hogy az ügyfélszolgálatos könyörgött, hogy hadd tegye már le a telefont, mert Ő tényleg nem tud már többet ígérni…
Hatékony ügyintézés volt, főleg, hogy a probléma olyan volt, amit az első ügyfélszolgálatos is megoldhatott volna, HA lett volna alkalmas, eredményt és nem munkát támogató sablonjuk, ami a megoldásra fókuszál.
Miért nem az Internetemről van itt mégis szó?
A probléma azzal van, hogy ebben a rendszerben minden résztvevő úgy érezte,�hogy Ő jól végezte el a munkáját, mert mindent úgy tett, ahogy elő van írva a protokollnak megfelelően…a lényeg, hogy mindenki meg tudja védeni a seggét…
Csak egy dolgot felejtenek el: engem nem érdekel a "munkájuk", mert nem lett eredménye.�Én, mint előfizető, nem azért fizetek, hogy a szociális problémájukkal még engem tartsanak fel, hanem azért, hogy legyen egy megjavított és működő Internetem.
Mivel szerettem volna segíteni nekik, az utolsó ügyfélszolgálatosnak (Ő volt egyedül akinek eredménye is volt)�próbáltam levonni az eset tanulságait, hogy legközelebb profin menjen a dolog, de nem tartott rá igényt, mondván, hogy "Ő csak a múszaki háttérért felel, a szervezésért nem".
Hát igen, az ilyen hozzáállásért tartanak itt, és ezután jönnek(ének) majd a soha�számon nem�kérő főnökség részére az "én nem tehetek semmiről, hisz én mindent úgy csináltam ahogy elő van írva" vagy a "főnök ezt mondta tehát így csináltam" vagy a "láttam, hogy nem így kéne csinálni, de ez volt utasításba adva" vagy a "nem volt rá időm" vagy "én nem tudtam semmiről" tipusú kifogások.
Nem jöhet más, mert gondolkodni, érvelni, kezdeményezni, javasolni, lelkesedni, felelősséget vállalni - tilos.
Mit gondolnak ezek az emberek, mi fogja akkor Őket, a cégüket előrébb vinni, a csoda?
Ezek után ne csodálkozzanak, hogy a gondolkodás alapján olyan rendszerbe ragadnak, ahol a mellükön viselt névtáblájukon csak egy vonalkód�van a könnyebb azonosíthatóság kedvéért…a sorszámozás pedig úgy kezdődik, hogy Droid001, Droid002…és így tovább…ha elegen vannak, akkor pedig multi cégnek hívjuk majd őket…
Loading ...