Ezért biztos haragudni fognak rám az “új barátaim”
13 éves voltam, az általános iskola 8. osztályában osztályfőnöki órán megszeppenve ültünk.
- Mondd Ákos, meddig akarsz élni? - kérdezte az osztályfőnököm
- Nem tudom, még nem gondolkodtam ezen. Talán 80 évig. - feleltem
Ekkor felrajzolt a táblára egy hosszú, vízszintes egyenest, valahol az elején húzott keresztbe egy vonalat, és föléírta, hogy 18.
- Jegyezzétek meg, hogy kb. 18 éves korotokig fogjátok megismerni az életetekben fontos és igaz(i) barátokat, ugyanis addig vagytok többé-kevésbé egy szinten, összezárva. Utána mindenki megy amerre lát, ezután már csak jönnek-mennek az életetekbe az emberek, és igen nehezen lehet "olyan igazi" barátra szert tenni. Ha a 80 évet vesszük, akkor ez az időszak az életetek kb. 22%-a!
Meredten pislogtunk a táblára, ráhagytuk.
* * *
"Az ügyféllel bratyizni nem szabad" - olvasom a Gazdag Tanácsadó blogjában.
Csúnyán hangzik, de milyen igaz.
"De én egy csomó ügyfelemmel jóban vagyok, szimpatikus emberek, alkalomadtán jókat beszélgetünk, most akkor mi van… mi legyen?"
Elgondolkodom… számot vetek az elmúlt 8 évből… tényleg, akivel elkezdtem munkán kívül is "bratyizni", azokkal még jó esetben tartom a kapcsolatot, de már nem ügyfeleim… nehéz ügy.
Hol a határ?
Nálatok mi a helyzet ez ügyben?
Loading ...
2007 október 1, 18:40
Ekkora hülyeséget rég olvastam, már amit a tanárod mondott, ez kb. olyan kijelentés, mint hogy a fiúk rosszak, a lányok jól viselkednek.
Magamról: 12 éves voltam, amikor elköltöztünk szülőhelyemről. 14 voltam amikor másik városba mentem tanulni. 18 amikor egy harmadikba. 22 amikor negyedikbe mentem dolgozni, stb.
Na mindegy ezzel nem értek egyet, igenis megismerhet később is “világraszóló” igazi barátot az ember.
Ügyfél-bratyi. Egyelőre csak 3-4 éves múltam van ilyen téren, de nem hinném, hogy ez gond. Mármint a bratyi. Persze kérdés mit nevezünk bratyinak.
Grillezni egyiket se hívom , színházba sem megyünk együtt, mindössze amikor találkozunk elbeszélgetünk erről-arról, már akikkel egy hullámhosszon vagyok.
Oké, van olyan is, aki elkezd kicsit bátrabb lenni, kicsit “elpofátlanodni”, de hát amíg nem szervezünk közös nyaralást, addig ezt is lehet kezelni.
Összegezve, szerintem ez emberfüggő. Mint ahogy lehet tegeződve tisztelettudóan viselkedni, illetve magázódva bunkónak lenni.
Tény, van aki visszaél vele, de most miattuk büntessem azokat akikkel jó értelemben véve lehet “bratyizni”?
2007 október 1, 19:30
Szerintem nem mondott akkora hülyeséget a tanárom, persze a kivétel erősíti a szabályt
Bratyizás alatt én is olyanokat értettem, mint amiket írtál, színház, grill, stb. Én sem szoktam ilyet, de szerintem ez is egyéniségből adódik és nálam sem tudatos (volt) ez.
Viszont van olyan barátom akinek nagyon sok ilyen kapcsolata van, és működik..
2007 október 2, 09:03
Ha az ügyfél szó helyére munkatársat helyettesítek, akkor mi van? Nem ugyanaz a szitu?
(Persze vannak tapasztalataim, de érdekelne mit gondoltok)
2007 október 3, 14:43
Ez érdekes téma.
Szerintem manapság annyira ritka a valódi barát, hogy akár egy-egy üzleti kapcsolatot is érdemes beáldozni azért, hogy legyen valódi barátod. DE!
Nekem inkább az a problémám, hogyha valóban “jó kapcsolatokat” akarsz kiépíteni, akkor bratyiznod kell, akár olyan emberekkel is, akiket a hátad közepére se kívánsz. A bratyizáson itt nem a valódi barátságot értem, hanem a bratyizást.
Ha érthető a különbség.
DE!
Miért ne lehetne jó kapcsolatod az üzleti partnereddel? Ha egy kávézóban ülve összefutsz egy partnereddel, tök jól elbeszélgettek mondjuk az éppen futó focivb-ről, akkor már megszakítod vele az üzleti kapcsolatot? Ez hülyeség. Ezen az alapon akkor az üzletkötés első szabálya lenne az, hogy szimpatikus emberrel tilos üzletet kötni, csak ellenszenvesekkel szabad.
De, visszautalva az írásom elejére, ha úgy gondolod, hogy igazi barátra tettél szert, és félsz, hogy az üzlet elrontja, akkor inkább szakítsd meg vele az üzleti kapcsolatot.
2007 október 4, 17:54
A tanáros példa ismerős… Nekem egy középiskolai tanárom mondta ugyanezt, illetve lényegében ugyanezt, érettségi előtt:
“Ne engedjétek el egymást, ne veszítsétek el egymást, mert utoljára találkoztatok igazi barátokkal. Később már nem nagyon fogtok olyan barátokat szerezni, mint eddig.”
És igaza volt - többé kevésbé. Senkivel sem leszel mégegyszer olyan szoros közösségben, mint amikor még iskolába jártál, nem lesz időtök igazán összebarátkozni.
Ügyfél:
Barátból üzletfelet, üzlettársat csinálni hülyeség. Mindkét kapcsolat zátonyra fut, max 2 éven belül. Nagy veszeteségekkel spékelve. Kipróbáltam, mert nem hittem el. Többször is… Zátonyra futott, nem kevés pénzt buktunk. Másodjára a barátságunk megúszta. Mázli. Gyerekkori barátok voltunk és elég felnőttek ahoz, hogy ne a másikat okoljuk, inkább tanultunk a saját hibánkból.
Ha üzletből lesz barátság, az más kérdés, megint egy szoros együttműködésből alakul ki, viszont egy idő után az üzlet itt is “elmúlik”.
Ügyféllel viszont ne keveredj túl bizalmas viszonyba, mert az üzleti kapcsolat hamar megsínyli. Az ügyfél azért van, hogy üzletelj vele. Nem baj, ha értitek egymást és egy hullámhosszon vagytok, de az első és legfontosabb az üzlet!! A két kapcsolat célja más, sőt, majdnem hogy ellentétes. Ezért nem működik.
2007 október 4, 22:23
Na jó, de azért azt csak nem mondom, hogy “bocs, te barát vagy, neked nem adok el”.
2007 október 5, 22:15
Én nem értek egyet a 18 éves határral. Megfordultam néhány iskolában, városban én is, és speckó az ált. sulis barátaimmal egyáltalán nem tartom a kapcsolatot, sőt senkivel a városból. A gimis koleszos szobatársakkal is lazul a kapcsolat, viszont azokkal, akikkel egy fősulira jártunk, és már érettebb fejjel, közös érdeklődési területeink vannak, sokkal gyakoribbak most is a telefonok, e-mailek, látogatások.
Pont azt tartom a lényegnek, hogy “szétszéledünk”, és mindenki megy a maga útján. És bizony ezek nagyon sokfelé visznek minket. Egyszerűen nincsenek már közös témák, teljesen más az életünk, a múltbéli emlékekre meg nem lehet alapozni egy életen át.
És ami a bratyizást illeti, szintén mellette állok, de persze kinek mit jelent a szigorúan vett bratyi? Az, hogy jóban vagyunk, időnként megiszunk egy kávét, vagy sört, dumálunk nem csak munkáról, nálam belefér.
Munkatárssal (beosztottal) ugyanezt vallom, de:
“Mindenki egyelő, csak én egy kicsit egyelőbb vagyok!”
2007 október 17, 00:40
Az ügyféllel való bratyizásban teljesen egyetértek.
A puszta termék.értékesítésben nincs komolyabb probléma, de ha szolgáltatsz is, akkor mentsen meg az Úristen attól, hogy a barátaiddal üzletelj.
Éjszakai telefonok, díjmentes szívességek kövezik ki a pokolba vezető utat. És ha egyszer vonalat akarsz húzni, akkor legtöbbször sértődés a vége (általában “elanyagiasodtál barátom” az üzenet)
Az okok szerintem egyszerűek. Jómagam a tízmillió informatikus országában dolgozom, ahol mindenki ért mindenhez, de éppen mindig az a gép “romlódik el”, amihez a haverunk “hozzá sem nyúlt, tegnap még ment, ma meg nem és ő csak néhány gombot nyomott meg, nem is érti mit telepíthettünk anno rosszul”.
Na ilyen apróságokért csak nem kérünk pénzt?
2007 október 19, 21:03
Korábban is - de mióta kisvállalkozó vagyok, azóta különösen figyelek arra, hogy ha vmi termékre v. szolgáltatásra szükségem van, amit a baráti körben tud vki nyújtani, igyekszem tőle megvenni. Miért más idegen cég forgalmát növeljem, és ne a barátom túlélését javitsam? Ill. pont azért veszem a barátomtól, mert bizom benne, csak nem fog átvágni… Ezért Barát… Sok magyar ember - tapasztalatom szerint - “forditva ül a a lovon” - inkább vásárol egy idegentől, minthogy fordulna a barátjához, pedig épp a networking-en alapuló üzletelés hoz valódi dinamikát a baráti , ismerős csoportnak. Én veszek tőled, te veszel tőlem, mi veszünk tőletek és forditva - miért vadidegen tőke profitját gyarapitsuk? Az igaz, hogy erre csak akkor nem megy rá a barátság, ha az ember biztos saját terméke/szolgáltatása megbizhatóságában, a szokásos legjobbat nyújtja a barát-vevőnek, nem pedig lekaszálni szeretné egyetlen alkalommal… Szerintem az üzlet és barátság működhet zavarmentesen párhuzamosan, ha minden téren etikus és korrekt a kapcsolat - gondoljunk bele, nemhiába vannak üzleti klubok / elit sportklubok stb. e célból, ahol golfozás vagy közös foci során a valódi nagy bizniszek köttetnek…
Szerintem.
2007 október 20, 09:21
Szerintem Berta, _minden_ kisvállalkozónak van baráti köre, akit “rendesen” kiszolgál. Márpedig ha a barátait rendesen kiszolgálja, akkor engem, a vadidegent is szolgáljon ki rendesen. Ha pedig ezt teszi, akkor mindegy, hogy idegen, vagy barát.
Ha én tudnám, hogy a barátom másokat átvág, de engem nem, mert a barátja vagyok, akkor sem vásárolnék tőle, mert gerinctelen alaknak tartanám. Vagy vágjon át mindenkit becsülettel,
vagy senkit. Arról nem is beszélve, hogy aki bárkit át mer vágni, az nekem nem lehet barátom, merthogy megválogatom a barátaimat, és a válogatás egyik alapja az, hogy az illető hogyan bánik másokkal. (nem csak üzleti alapon)
Na ebből a hsz-ből nem nagyon jön le, mit akarok mondani, de nincs több időm bővebben kifejteni.
2008 január 25, 14:14
Az én kedves barátom mindig azt mondja és osztom a nézetét:
“A barátság alapja a pontos elszámolás.” Ez így van jól. A barátság egy dolog, a pénz meg egy másik.