Hallgatni arany?
Egy cégvezető mindig magára van hagyva: nem kommunikálhatja ha jól megy a cég, mert akkor az alkalmazottak, beszállítók, versenytársak, stb. rámásznak a nyakára a nagyobb szelet torta reményében. Akkor sem beszélhet, ha rosszul megy a cég, mert akkor igyekszik mindenki hamar elhagyni a süllyedő hajót.
Marad a magány. Depresszió. Pánik.
Tényleg nincs remény a megoldásra?
Sok év küzdelem után úgy döntöttem, hogy felülkerekedem a problémán, ugyanis ebben a szituban csak az a baj, hogy az ember saját magát zárja ki azon értékes információk köréből amiket épp azok tudnak adni, akik közel állnak a tűzhöz: a közvetlen munkatársak.
A megoldás: nyitott, átlátható, logikus és etikus működés mellett a KOMMUNIKÁCIÓ!
Már egy jó ideje rendszeres és kihagyhatatlan gyűléseket tartunk, ahol az aktuális ügyeken túl mindig előkerül olyan téma, ami stratégia fontosságú. Lényegesnek tartom, hogy a munkatársak pontosan megismerjék az aktuális célokat a különböző külső és belső gazdasági tényezők tükrében.
Sokkal jobb ha tisztán látnak, mintha csak vélt vagy valós adatokból filozófálnak - mert annál nincs rosszabb.
Ha éppen rosszul áll a cég, akkor ezen kommunikációval fény derülhet olyan információra is, amit Ők a terepen sokkal élesebben látnak, vagy esetleg el sem jut az irodájában karosszékében ücsörgő főnökhöz. Ilyenkor fel kell vázolni a helyzetben leselkedő veszélyeket és megelőző stratégiát kell kialakítani. Ezzel együtt megvalósítandó célokhoz is jutnak a munkatársak, melyek - mint célok - motivációt is adnak egyben a demotiváltság helyett (süllyedő hajó effektus).
Többé nem kell titkolni azt sem, ha jól megy a cég, hiszen motiváló hatással van a csapatra, ha ez Nekik is köszönhető, mindenkit jó érzéssel tölt el az, ha értékes fogaskerék lehet egy jól működő gépezetben, és jót röhögünk a multikon, ahol vonalkóddal azonosítják egymást a munkatársak. Persze a jó kedvet anyagilag is meg kell alapozni 
, de vigyázat, ez nem jelentheti azt, hogy kizárólag pénzmotiváltakká váljanak a munkatársak, még akkor sem, ha meggyőzően adják elő, hogy "de be kell fizetni a csekkeket!".
Én tudtára adtam munkatársaimnak, hogy mi a cél, és mit kaphatnak azért, ha elérik. A sorrend nem megfordítható, és a cél nem helyettesíthető a "majdnem elértük"-el. Én is szívesen osztok, ha van miből, mert akkor az azt jelenti, hogy nekem is több maradt. Ugyanis nekem is kell fizetnem a csekkeket.
Előbb tégy le az asztalra valamit és UTÁNA kérd meg az árát.
(1 szavazat, átlag: 4 a 5)
Loading ...
2007 november 18, 10:22
Ákos,
Ezt most azonnal tedd be az örökzöldek közé. Annyira talál, hogy majdnem felkiáltottam, hogy BINGÓ!
2007 november 18, 10:43
Az olvasók kívánsága parancs
2007 november 18, 19:02
Tényleg VAN olyan cég, ahol vonalkóddal azonosítják egymást a munkatársak?
2007 november 19, 08:10
Könyves Lány, az még hagyján! Ha “alvállalkozóként” vannak számlásan foglalkoztatva, akkor az adószámukon szólítják egymást!
2007 november 20, 10:05
Jóvanna, nem kell kinevetni….
