Ki - mennyit bukik az átalánydíjon?
- "Nálatok nincs átalánydíjas szerződés?" - nézett rám kerek szemekkel (szolgáltatásaink iránt érdeklődő) tárgyalópartnerem. Láttam rajta, hogy egy világ omlott össze Benne, hiszen addig nagyon jól megértettük egymást és a szépen felépített remények kezdtek szertefoszlani. Nem ehhez szokott hozzá.
- "Nincs." - válaszoltam. "Egy időben egyik Ügyfelem rábeszélésére kísérleteztem vele, de milliókat buktam rajta úgy, hogy közben egyik fél sem érezte igazán jól magát az együttműködésben."
Ez a helyzet.
Véleményem szerint egy átalánydíjas együttműködésben (még hosszabb időszakot tekintve is) valaki mindig rosszul érzi magát: vagy az Ügyfél, mert többet fizet mint amennyit a szolgáltatótól kap, vagy a szolgáltató, mert többet ad az Ügyfelének mint amennyit Ő fizet.
Időzített bomba. Idővel valaki ki fog bukni, és az ilyen "egyeztető tárgyalásoknak" általában keserű a vége…
Amint felismertem, hogy hány milliót buktam az átalánydíjas kezdeményezésen, azonnal felmondtam amelyiket csak tudtam, és visszatértünk a jó öreg, bevált teljesítmény alapra. Ezzel nincs gond, kötni pedig csak ilyet vagyok hajlandó a jövőben. Igaz, egy kicsit munkásabb statisztikázni az eltöltött órákat - de megéri.
Nemcsak a profitunk ugrott meg az ilyen szerződésekből, de az Ügyfél is sokkal jobban érzi magát, hogy pont tényleg annyit fizet, amennyi eredményt kapott.
És milyen veszély leselkedik még az átalánydíjban?
Miután tisztáztuk ezt a kérdést tárgyalópartneremmel, következett a rendszer átvizsgálása, habár az Ügyfél érzése szerint nem volt semmi gond, minden működött, kizárólag személyes összetűzés miatt keresett új rendszergazdát.
Az átvizsgálás eredménye?
Katasztrófa. Igaz, hogy minden működött, csak azt nem tudtam, hogy mitől. Minden lényeges rendszerelem csak egy hajszálon függött, és több lényeges dolog (mint pl. adatmentés) egyszerűen hiányzott.
És ez az átalánydíj legveszélyesebb ismérve: amikor a megrendelő azt hiszi, hogy minden rendben van, és amikor baj lesz, akkor kiderül, hogy mégse.
Ugyanis az átalánydíjas szolgáltató csak azokat a dolgokat tette "rendbe" ami a megrendelő minimális komfortérzetéhez kellett… többet még véletlenül se.
Hiányzott ugyanis a MOTIVÁCIÓ. 
(1 szavazat, átlag: 4 a 5)
Loading ...
2007 november 25, 14:13
És, lett üzlet?
Egyébként valószínűleg ahol csinálják, ott a cég jár jól, nem az ügyfél, hiszen másképp nem csinálnák. Szerintem.
(Meghallgattam végre a CD-t, írtam is ahova kell)
2007 november 26, 08:03
Az a megállapítás, hogy az átalánydíjon valaki mingid bukik, az igaz.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy ettől a munkákat hanyagul végzik el, sőt bizonyos területeken megkerülhetetlen ez a szerződési forma. Kis cégnél, kezelhető méretű partnerszámmal lehet egyenként papírozni, de valószínüleg a Coca-Cola pénzügyesei szívbajt kapnának, ha a céges autók flottakezelője valóban csak teljesítményalapon számlázna.
Ráadásul nem kizárt, hogy teljesítmény alapon rendbe rakatják a rendszert, hogy utána átalánydíjban valaki más felügyelgesse…
2007 november 26, 08:52
Mihu!
Még nem lett üzlet, de ez lassú döntési folyamat…tudod, több tulajdonos, stb. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az ügyfél belássa, hogy nem érdeke az átalánydíj. Erről még fogok írni egy másik bejegyzést is.
Egyáltalán nem biztos, hogy a szolgáltató jól jár, félelmetes, hogy hány cégnek fogalma sincs arról, hogy valójában mi a helyzet, csak érzésre dolgoznak. Nekem viszont mindenről statisztikám van, és pontosan tudtam, tudom, hogy mennyit buktam akkor… az ügyfelek is előnyös üzletre törekednek
2007 november 26, 08:55
Kedves Bobmaster!
Szerintem ez csak rendszer kérdése. Ha kialakítod az elszámolási és statisztikai rendszeredet, akkor azt csak működtetni kell. Szerintem megéri a többszörös profitért. A különbségből ugyanis akár még embert is vehetsz fel külön erre.
2008 július 16, 07:09
[...] már korábban írtam, hogy mi az oka annak, ami miatt elzárkózom az átalánydíjas [...]
2010 február 23, 20:40
Egy olyan rendszer, ahol a rendszert felügyelő (rendszergazda) cég ÉRDEKELT abban, hogy minél több meghibásodás legyen (Mert csak úgy kap pénzt. Pénz nélkül még Ön sem élne meg, kedves Ákos.) nem lehet jó. Én nem kötnék szerződést teljesítmény alapra, mert akkor BIZTOSAN lesz baj rendszeres időközönként.
Nem hiszem el, hogy van komoly vállalkozást vezető döntéshozó, aki bedőlne ennek a maszlagnak.
2010 február 23, 21:37
#Egy másik cégtulajdonos: Ez nagyon maradi nézet, úgyhogy nem is kezdem el kifejteni, hogy miért hülyeség ez a hozzászólás… persze név nélküli… naná
2010 február 23, 22:18
Maradi nézet? Ez kevés lesz ebbe a mezőnybe (Péli B. után szabadon). Ákos, az átalánydíjat okos emberek találták ki okos embereknek (és én Önt annak tartom), pontosan azért, hogy elkerüljék a szolgáltató és a megbízó érdekütközését. A rendszergazdai állás bizalmi állás, mint a könyvelőé. Ákos, kérdezem tisztelettel: Ön megbízna úgy könyvelő irodát, hogy ingyen könyvelnek, Önnek csak azokon a hónapokon kell fizetnie, amikor APEH-bírsága van…? Őszintén…?!
2010 február 24, 19:56
#Egy másik cégtulajdonos: Őszintén?
1. Nem vitatkozom névtelen bejegyzésekkel
2. Az említett példa nem fedi a valóságot, ebből arra gyanakszom, hogy a bejegyzést sem értette meg
3. Nem kell egyetérteni velem
2010 március 3, 19:48
Ákos, ha én kérdezem ezt névvel, akkor válaszolsz?
Én is azt tapasztalom inkább, hogy az érték nem az, ha valami gyorsan megjavul, hanem az, ha nem romlik el. Ha megy.
Persze életbiztosítást halottaknak könnyebb lenne eladni, mint élőknek, az is igaz.
2010 március 3, 20:03
Igen, ez igaz, de ha _mégis_ elromlik, akkor nem mindegy, hogy milyen gyorsan javítod meg. De ugyanez vonatkozik egy kiépítésre is…
2010 március 8, 12:58
Kedves Ákos,
Maximálisan egyetértek “Egy másik cégtulajdonos” hozzászólóval. Az informatikai rendszer üzemeltetés annyit tesz, hogy akkor dolgozol jól, ha az ügyfél nem lát, vagy csak ritkán. Ha sokat vagy ott, akkor a rendszerrel valami nagyon nem ok. Tudom jól, és is ebből élek. Normális szolgáltatás menedzsmentet kialakítani és SLA alapú rendszert üzemeltetni nem megy eseti elszámolással, erre nem lehet erőforrást ütemezni, ha csak tényleg nem az van, hogy az ügyfeleidnek rendszeresen adsz el olyan szolgáltatást, amire nem lenne igazán szüksége. A másik apróság, hogy ez nem igaz, hogy jó az ügyfélnek, mert minden “normális” ügyfél tisztában van vele, hogy egy informatikai rendszernek vannak fenntartási költségei, de nagyon nem mindegy, hogy ezek tervezhető költségek, és az éves büdzsébe beilleszthetők (pl. átalánydíj, a szolgáltatásmenedzsment alapján kialakított fejlesztések), vagy ad-hoc módon történnek a kiadások, és nem tervezhetők előre.
Nem kell, hogy egyetérts velem, ez csak az én véleményem.
2010 március 8, 13:31
Kedves Ákos!
Én több ponton nem értek egyet Önnel. Pl. Ön azt írja fentebb, hogy hiányzott az adatmentés a cégnél. Ha hiányoznak bizonyos biztonsági és egyéb beállítások, akkor az tökmindegy, hogy átalánydíjas rendszergazda mulasztotta el, vagy eseti díjas. Én azt gondolom, hogy ez nem attól függ, hogy milyen szerződése van az ügyfélnek a rendszergazda felé. Ez szakmai dolog. A másik pont a havi tervezhetőség (ezt többen felvetették). Ha átalánydíjas szerződése van az ügyfélnek, akkor az havonta annyi, amennyiről a szerződés szól, akárhányszor hívja a rendszergazdát. Ha eseti, akkor egyik hónapban 20.000.- Ft-ot fizet, míg a másikban 200.000.- Ft-ot. Nekem nem lenne mindegy…
2010 március 8, 17:02
Hát, bizony Ákos, nem irigylem Önt, úgy látom nem könnyű megvédeni az álláspontját. Talán azért, mert egy elhibázott, rossz stratégiát nem is lehet igazán ész-érvekkel megvédeni. Pláne nem, ha olyan környezetben kell(ene) megvédeni azt, ahol mind rendszerüzemeltetési (Cser Gábor) mind pedig közgazdasági (Hujber Ildikó) evidenciákat ismerő és alkalmazó beszélgetőpartnerei vannak… Ész-érveket kérünk, Ákos! Miért lesz jobb nekünk, ha akkor fizetünk, amikor elromlik a rendszer annál, mintha azért fizetnénk, ha működik…?
2010 május 7, 00:33
A mi ügyfeleink (általában jelentős ny-európai vagy tengerentúli cégek magyar leányvállalatai, kirendeltségei) a tervezhető költségeket és a biztonságot fontosabbnak tartják, mint a feltétlen spórolást. Az informatikával úgy vannak, mint az internetszolgáltatással vagy az irodabérlettel: tudják, hogy van egy fix díja, amiért elvárnak egy állandó minőséget. A részletek általában nem érdeklik őket, a lényeg “csak” annyi, hogy működjön a rendszer, malőrök nélkül. Kapcsolatunk a kölcsönös bizalomra épül (másra nem is épülhet, mert ez nem a vízvezetékszerelés kategória: kollégáink gyakorlatilag az összes belső céges dokumentációhoz hozzáférhetnek/hozzáférhetnének). És mi tudjuk azt, hogy nem hibázhatunk (ezért rendszeres az adatmentés, frissített az oprendszer, működik a vírusvédelem, és maximális a diszkréció…). Kis, néhány gépes cégeknek ez a modell természetesen nem kifizetődő, de nekik nem is ajánljuk szolgáltatásainkat. A kereskedelemben is megfér egymás mellett a delikátesz üzlet meg a Tesco, az informatikában is megférnek a különböző szolgáltatási minőségek és üzleti modellek. Egyiket vagy másikat kategórikusan leírni nem éppen bölcs dolog…
2010 május 7, 09:44
Remélem, hogy az olvasóim többségének azért lejött, hogy itt kisvállalkozói célcsoportmegközelítésről írok, és nem a tengerentúliról…
2010 május 7, 12:05
#Barazsy Ákos:
Nekem általánosabb véleménynek tűnt, de ha szűkítjük az 5-10 gépes (jellemzően SBS-es, vagy akár szerver nélküli) vállalkozásokra, akkor igazat adok neked: számukra tényleg nem kifizetődő a tisztán átalánydíjas modell. Esetükben kombinált konstrukciót szoktunk ajánlani: havi 2 v. 4 kiszállásos, alacsany költségű átalány + szükség esetén egyedi, óradíjas kiszállások. Így biztosítható, hogy időnként ránézzünk a rendszerükre, archiváljunk, patcheljünk stb., ha tényleg kell (pl. egy átállásnál, gépparkcserénél), akkor meg nagyobb erőkkel vonuljunk ki. A gyakorlatban ez a rendszer jól bevált. De ilyen helyeken működhet az is, amit te írsz.
2010 július 29, 17:32
Kedves Ákos !
Nem akarlak megsérteni, de az “ellenzéknek” kell hogy igazat adjak. Ezen a piacon nem az eseti hibaelhárítás az eladható és a kívánatos. Ha példát próbálnék mondani: nem akkor kell orvoshoz menni amikor infarktussal elvisz a mentő, hanem az egészséges életmóddal és a megelőzésbe való befektetéssel elkerülni kell a bajt.
Ha valaki nem ért az informat5ikához, akkor bizony célszerű szakembert megbízni - hosszú távon - hogy biztosítsa a vállalkozása hátterét. Nagyon jó a könyvelős őélda !.
Szerintem dolgozz ki más üzleti modellt, mert ez ( hogy finom legyek ) marhaság.
U.i: remélem nem sértettelek meg, nem volt szándékomban !
Egyébként 35 éve ezt művelem, van némi fogalmam a dologról nem csak kkv-s szegmensből.
2010 július 29, 17:47
#Csapó Lajois: Kedves Lajos!
Nem sértődöm meg, ami Neked (Nektek) marhaság, az nekem üzleti előny!
Én azokra lövök, akik úgy gondolkodnak mint én (és én mindig szembe mentem az árral), a többieket meghagyom Neked, Nektek.
2010 augusztus 31, 07:50
Igazából mindenkinek igaza van részben.
Mi is átalánydíjakból élünk, de vannak esetek, amikor csak az óradíjat hajlandóak kifizetni - és mi nem tehetjük meg, hogy nem vállaljuk el ezeket a megbízásokat.
Az átalánydíj szükséges de részben rossz is… Nem egyszer fordult elő, hogy rengeteget kellett egymás után követő hónapban dolgozni- ezt zokszó nélkül.Viszont amikor ellenkezője történt 3 hónapig semmi… nos jött a telefon, hogy esetleg meghaltunk-e?
Természetesen sikerült megbeszélni a dolgot de nem egyszer érzem személyesen is úgy, hogyha sokáig nem történik meghibásodás sokallni kezdik a havidíjat…Holott egyértelműen piaci áron dolgozunk.Sőt… Ezen is megpróbálunk változtatni, de nehéz ha már előtte ár alatt vállalta valaki pl 6 gép 1 szerver 20e/hó. ebből nehéz 40e csinálni, ha előtte is “jól működött” a semmilyen rendszer…
Nem hiszem, hogy más átalánydíjban dolgozók nem jártak hasonló cipőben még.
2010 augusztus 31, 10:42
#A.Zsolti: De, pontosan ebben a cipőben jár mindenki, aki átalánydíjra dolgozik: ha sok a meló akkor Te szívod a fogad, ha kevés, akkor az Ügyfél. Ez állandó feszültség forrása, ezt oldottam fel azzal, hogy nálunk nincs ilyen.
A másik, hogy “mi nem tehetjük meg, hogy nem vállaljuk el ezeket a megbízásokat”.
Aha.
Tehát nem baj, ha mondjuk egy ügyfél folyamatosan a mézesmadzagot rángatja előtted, Te próbálsz minél többet megtenni, hogy “végre ne legyen veszteséges a buli”, de lehet, hogy ez a kánaán sosem jön el, vagy épp akkor mondja fel az ügyfél a szerződést…
A remény hal meg utoljára, nem igaz?
Én azt nem engedhetem meg magamnak, hogy a cégem veszteséget termeljen, felelősséggel tartozom a családom és a munkatársaim felé.