Ki - mennyit bukik az átalánydíjon?
- "Nálatok nincs átalánydíjas szerződés?" - nézett rám kerek szemekkel (szolgáltatásaink iránt érdeklődő) tárgyalópartnerem. Láttam rajta, hogy egy világ omlott össze Benne, hiszen addig nagyon jól megértettük egymást és a szépen felépített remények kezdtek szertefoszlani. Nem ehhez szokott hozzá.
- "Nincs." - válaszoltam. "Egy időben egyik Ügyfelem rábeszélésére kísérleteztem vele, de milliókat buktam rajta úgy, hogy közben egyik fél sem érezte igazán jól magát az együttműködésben."
Ez a helyzet.
Véleményem szerint egy átalánydíjas együttműködésben (még hosszabb időszakot tekintve is) valaki mindig rosszul érzi magát: vagy az Ügyfél, mert többet fizet mint amennyit a szolgáltatótól kap, vagy a szolgáltató, mert többet ad az Ügyfelének mint amennyit Ő fizet.
Időzített bomba. Idővel valaki ki fog bukni, és az ilyen "egyeztető tárgyalásoknak" általában keserű a vége…
Amint felismertem, hogy hány milliót buktam az átalánydíjas kezdeményezésen, azonnal felmondtam amelyiket csak tudtam, és visszatértünk a jó öreg, bevált teljesítmény alapra. Ezzel nincs gond, kötni pedig csak ilyet vagyok hajlandó a jövőben. Igaz, egy kicsit munkásabb statisztikázni az eltöltött órákat - de megéri.
Nemcsak a profitunk ugrott meg az ilyen szerződésekből, de az Ügyfél is sokkal jobban érzi magát, hogy pont tényleg annyit fizet, amennyi eredményt kapott.
És milyen veszély leselkedik még az átalánydíjban?
Miután tisztáztuk ezt a kérdést tárgyalópartneremmel, következett a rendszer átvizsgálása, habár az Ügyfél érzése szerint nem volt semmi gond, minden működött, kizárólag személyes összetűzés miatt keresett új rendszergazdát.
Az átvizsgálás eredménye?
Katasztrófa. Igaz, hogy minden működött, csak azt nem tudtam, hogy mitől. Minden lényeges rendszerelem csak egy hajszálon függött, és több lényeges dolog (mint pl. adatmentés) egyszerűen hiányzott.
És ez az átalánydíj legveszélyesebb ismérve: amikor a megrendelő azt hiszi, hogy minden rendben van, és amikor baj lesz, akkor kiderül, hogy mégse.
Ugyanis az átalánydíjas szolgáltató csak azokat a dolgokat tette "rendbe" ami a megrendelő minimális komfortérzetéhez kellett… többet még véletlenül se.
Hiányzott ugyanis a MOTIVÁCIÓ. 
(1 szavazat, átlag: 4 a 5)
Loading ...
2007 november 25, 14:13
És, lett üzlet?
Egyébként valószínűleg ahol csinálják, ott a cég jár jól, nem az ügyfél, hiszen másképp nem csinálnák. Szerintem.
(Meghallgattam végre a CD-t, írtam is ahova kell)
2007 november 26, 08:03
Az a megállapítás, hogy az átalánydíjon valaki mingid bukik, az igaz.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy ettől a munkákat hanyagul végzik el, sőt bizonyos területeken megkerülhetetlen ez a szerződési forma. Kis cégnél, kezelhető méretű partnerszámmal lehet egyenként papírozni, de valószínüleg a Coca-Cola pénzügyesei szívbajt kapnának, ha a céges autók flottakezelője valóban csak teljesítményalapon számlázna.
Ráadásul nem kizárt, hogy teljesítmény alapon rendbe rakatják a rendszert, hogy utána átalánydíjban valaki más felügyelgesse…
2007 november 26, 08:52
Mihu!
Még nem lett üzlet, de ez lassú döntési folyamat…tudod, több tulajdonos, stb. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az ügyfél belássa, hogy nem érdeke az átalánydíj. Erről még fogok írni egy másik bejegyzést is.
Egyáltalán nem biztos, hogy a szolgáltató jól jár, félelmetes, hogy hány cégnek fogalma sincs arról, hogy valójában mi a helyzet, csak érzésre dolgoznak. Nekem viszont mindenről statisztikám van, és pontosan tudtam, tudom, hogy mennyit buktam akkor… az ügyfelek is előnyös üzletre törekednek
2007 november 26, 08:55
Kedves Bobmaster!
Szerintem ez csak rendszer kérdése. Ha kialakítod az elszámolási és statisztikai rendszeredet, akkor azt csak működtetni kell. Szerintem megéri a többszörös profitért. A különbségből ugyanis akár még embert is vehetsz fel külön erre.
2008 július 16, 07:09
[...] már korábban írtam, hogy mi az oka annak, ami miatt elzárkózom az átalánydíjas [...]
2010 február 23, 20:40
Egy olyan rendszer, ahol a rendszert felügyelő (rendszergazda) cég ÉRDEKELT abban, hogy minél több meghibásodás legyen (Mert csak úgy kap pénzt. Pénz nélkül még Ön sem élne meg, kedves Ákos.) nem lehet jó. Én nem kötnék szerződést teljesítmény alapra, mert akkor BIZTOSAN lesz baj rendszeres időközönként.
Nem hiszem el, hogy van komoly vállalkozást vezető döntéshozó, aki bedőlne ennek a maszlagnak.
2010 február 23, 21:37
#Egy másik cégtulajdonos: Ez nagyon maradi nézet, úgyhogy nem is kezdem el kifejteni, hogy miért hülyeség ez a hozzászólás… persze név nélküli… naná
2010 február 23, 22:18
Maradi nézet? Ez kevés lesz ebbe a mezőnybe (Péli B. után szabadon). Ákos, az átalánydíjat okos emberek találták ki okos embereknek (és én Önt annak tartom), pontosan azért, hogy elkerüljék a szolgáltató és a megbízó érdekütközését. A rendszergazdai állás bizalmi állás, mint a könyvelőé. Ákos, kérdezem tisztelettel: Ön megbízna úgy könyvelő irodát, hogy ingyen könyvelnek, Önnek csak azokon a hónapokon kell fizetnie, amikor APEH-bírsága van…? Őszintén…?!
2010 február 24, 19:56
#Egy másik cégtulajdonos: Őszintén?
1. Nem vitatkozom névtelen bejegyzésekkel
2. Az említett példa nem fedi a valóságot, ebből arra gyanakszom, hogy a bejegyzést sem értette meg
3. Nem kell egyetérteni velem
2010 március 3, 19:48
Ákos, ha én kérdezem ezt névvel, akkor válaszolsz?
Én is azt tapasztalom inkább, hogy az érték nem az, ha valami gyorsan megjavul, hanem az, ha nem romlik el. Ha megy.
Persze életbiztosítást halottaknak könnyebb lenne eladni, mint élőknek, az is igaz.
2010 március 3, 20:03
Igen, ez igaz, de ha _mégis_ elromlik, akkor nem mindegy, hogy milyen gyorsan javítod meg. De ugyanez vonatkozik egy kiépítésre is…
2010 március 8, 12:58
Kedves Ákos,
Maximálisan egyetértek “Egy másik cégtulajdonos” hozzászólóval. Az informatikai rendszer üzemeltetés annyit tesz, hogy akkor dolgozol jól, ha az ügyfél nem lát, vagy csak ritkán. Ha sokat vagy ott, akkor a rendszerrel valami nagyon nem ok. Tudom jól, és is ebből élek. Normális szolgáltatás menedzsmentet kialakítani és SLA alapú rendszert üzemeltetni nem megy eseti elszámolással, erre nem lehet erőforrást ütemezni, ha csak tényleg nem az van, hogy az ügyfeleidnek rendszeresen adsz el olyan szolgáltatást, amire nem lenne igazán szüksége. A másik apróság, hogy ez nem igaz, hogy jó az ügyfélnek, mert minden “normális” ügyfél tisztában van vele, hogy egy informatikai rendszernek vannak fenntartási költségei, de nagyon nem mindegy, hogy ezek tervezhető költségek, és az éves büdzsébe beilleszthetők (pl. átalánydíj, a szolgáltatásmenedzsment alapján kialakított fejlesztések), vagy ad-hoc módon történnek a kiadások, és nem tervezhetők előre.
Nem kell, hogy egyetérts velem, ez csak az én véleményem.
2010 március 8, 13:31
Kedves Ákos!
Én több ponton nem értek egyet Önnel. Pl. Ön azt írja fentebb, hogy hiányzott az adatmentés a cégnél. Ha hiányoznak bizonyos biztonsági és egyéb beállítások, akkor az tökmindegy, hogy átalánydíjas rendszergazda mulasztotta el, vagy eseti díjas. Én azt gondolom, hogy ez nem attól függ, hogy milyen szerződése van az ügyfélnek a rendszergazda felé. Ez szakmai dolog. A másik pont a havi tervezhetőség (ezt többen felvetették). Ha átalánydíjas szerződése van az ügyfélnek, akkor az havonta annyi, amennyiről a szerződés szól, akárhányszor hívja a rendszergazdát. Ha eseti, akkor egyik hónapban 20.000.- Ft-ot fizet, míg a másikban 200.000.- Ft-ot. Nekem nem lenne mindegy…
2010 március 8, 17:02
Hát, bizony Ákos, nem irigylem Önt, úgy látom nem könnyű megvédeni az álláspontját. Talán azért, mert egy elhibázott, rossz stratégiát nem is lehet igazán ész-érvekkel megvédeni. Pláne nem, ha olyan környezetben kell(ene) megvédeni azt, ahol mind rendszerüzemeltetési (Cser Gábor) mind pedig közgazdasági (Hujber Ildikó) evidenciákat ismerő és alkalmazó beszélgetőpartnerei vannak… Ész-érveket kérünk, Ákos! Miért lesz jobb nekünk, ha akkor fizetünk, amikor elromlik a rendszer annál, mintha azért fizetnénk, ha működik…?