Mézesmadzag
Volt idő, amikor még bekajáltam a mézesmadzagokat.
Szerencsére ez már elég rég volt.
Ez az az Ügyféltípus, amelyik hónapokon, akár éveken keresztül hiteget különböző lehetőségekkel – HA ez vagy az történik… Te pedig a megtérülő haszon reményében próbálsz megtenni Neki mindent… Ő az aki a kecsegtető remény fejében elvár és megkövetel mindent, aki miatt az áraid akkor sem emeled meg amikor már rég veszteségesen dolgozol Neki, és Ő az, aki a leghangosabban követelőzik ha valami nem úgy megy, ahogy Ő elgondolta… Ő az, akinek a legtöbb ősz hajszáladat köszönheted… aki úgy kezdi a tárgyalást, hogy az Ő ügyfelei tízmilliárdos cégek, de az ajánlatodat akkor sem fogadja el, ha az feleannyi, mint amire Ő gondolt…
Őket kukázd ki azonnal!
Energia- és időrablók Ők, lyukas zsákba pedig Te sem engedheted meg magadnak, hogy pakolj… fókuszálj azokra, akik nem ilyenek!
(3 szavazat, átlag: 4 a 5)
Loading ...
2008 március 1, 20:12
Szia,
Az ötlet nagyon jó. Az a kérdés, hogy miről lehet őket időben felismerni. Ugyanis ha már az összes fenti ismérvet felsorakoztatták, az már késő.
Jó kérdés lehet az első kifogásnál:
Ha az a tulajdonság/funkció benne lenne, akkor megvenné-e? Ha csak hebegés-habogás van, akkor nem vevő, el kell felejteni, amíg magától vissza nem jön vásárolni.
2008 március 1, 20:21
Egy jelből nem lehet megismerni. Ehhez tapasztalat kell, nincs mese. Ezért mindig résen kell lenni úgy, hogy az átmenetileg rossz passzban lévő lehetséges vevődet véletlenüsl se dobd ki, de bizonyára itt is megvan a hibaszázalék.
A legjobb módszer, ha van egy jó marketinged, melynek mellékhozadéka az lesz, hogy már a tárgyaláson látszik Rajtad, hogy nem kell mindent elvállalnod… a mézesmadzagosok ezzel már nem nagyon tudnak mit kezdeni, mert nem ezt szokták meg, és a “program lefagy a fejükben”.
De addigra már hamarabb dobod Őket, mint odáig, hiszen könnyebben találsz kisebb rizikóval ügyfelet…
Ez a recept.
2008 március 2, 00:10
Sziasztok!
Ha jól értem a marketingen kívül egy másik segítség lehet az ilyen ügyfelek kiszűrésére, ha az ember rendelkezik tárgyalástechnikai, kifogáskezelési ismeretekkel / tapasztalatokkal is.
Ezeket Te honnan szedted össze? Egyszerűen a rutin meg az évek meghozzák, vagy tanultál / olvastál valamit valahol, ami hozzásegített ezekhez a készségekhez?
2008 március 2, 09:58
A rutin meg az évek…
Fontos, hogy mindig legyen visszajelzésed (magadnak is), h miért sikerült vagy nem sikerült valami. Tehát elemezd a tárgyalásokat, hogy tudd, mi legyen az irány…
2008 március 3, 01:43
Ameddig olyan vagy, hogy tényleg szükséged van minden megbízásra, addig nem fogod felismerni őket.
Egyébként pedig könnyű felismerni őket, mert egyből azzal jönnek, hogy mennyi mindent fognak vásárolni, meg hogy ők éves szinten ennyit meg ennyit költenek arra a terméktípusra amit kínálsz. És ha meglátják rajtad, hogy felcsillan a szemed, akkor véged. Bekaptad a mézesmadzagot.
Résen kell lenni.
Legutóbbi esetben jött egy ügyfél, aki éves szinten 1.000.000 ft-ot költ azokra a termékekre amit forgalmazok, és megjegyzem ez egy elég kiemelkedő összeg vevő/év az iparágamban. Persze jött a mennyi kedvezményt adnék, stb.
Pár éve még elcsábultam volna, már nem. Leírtam hogyan jár velem jól, 1-2 év múlva talán alku nélkül is engem választ.
Igen, tényleg az a legjobb, ha több vevőd van, mint amit ki tudsz szolgálni.
2008 március 3, 07:43
Van durvább alkumódszer is: berendeli a spéci vasat, kéri, hogy a számlát küld el neki az előre utaláshoz. Az értesítés után pár napra vagy akár hétre eltűnik, aztán újra jelentkezik - miután ott rohad a cucc egy ideje és egyre sanszosabb, hogy nem lehet visszatolni a nagykerbe - hogy:
“Igen, változatlanul kell, DE NEM ENNYIÉRT” és közli veled a nagyker árát a cuccnak, amihez magától vagy ismerősökön keresztül hozzájutott.
Két napig tikkeltem az idegtől, de sikerült relative elegánsan megoldani…
2008 március 3, 08:20
Húú, ez nagyon durva… ilyen még velem sem történt - szerencsére.
Remélem a telefonszámát is kitörölted a telefonodból egy életre.
Nekem olyan volt, hogy amikor az Ügyfél felbontja a szerződést valamilyen oknál fogva, akkor háromszor is olyan helyzet elé állítottak, hogy
1. kifizeti a felmondási időre a szerződésben foglaltakat, de akkor többet nem hív
2. nem kell kifizetnie ezt az összeget, de akkor esélyt lát arra, hogy a jövőben is velünk dolgoztat
válaszom: aki ilyen választás elé állít engem, azzal én nem akarok dolgozni (pofátlan ügyfél) úgyhogy ilyenkor mindig az 1-es verziót kérem.
És ezt akkor is megmondtam, amikor nem ment ilyen jól… áldom az eszem azóta is…
2008 március 3, 14:45
Ő a mennyit engedsz a feléből típusú ügyfél. Általában valamilyen előre nem várt külső körülményre vagy a külföldi vezetőségre hivatkozik, akik meghiúsították az üzletet.
Olvastam egy könyvet remélem szabad leírni a címét és nem számít reklámnak: 4 órás munkahét.
A srác -29 éves, mellesleg 6 nyelven beszél, egy multicéget vezet, világcsúcstartó tangóban és nemzeti bajnok kínai kick-boxban - azt írja, alkalmazd a 80/20 szabályt. Ergo vizsgáld meg, hogy a források mely 20 %-ából fakad a problémáid 80%-a? Így kirúgta az ügyfelek jelentős százalékát, hiszen a bevétele 95%-át mindössze 5 ügyfél adta a 120-ból. A többiek hajszolása viszont elvitte az idő 98%-át. És ne okozzon lelki problémát, ha a következő hisztinél idézed Achmedet: I keel you :-))
2008 március 4, 14:39
Régi és rutinos cégvezetők szerintem nagyon jól tudják, milyen fontos dolgot vetett fel Ákos. Sajnos kezdőként mindenkit elcsábítanak az ígéretek, legalábbis aki először kezd bele bármibe.
Mi is sokat gondolkoztunk már azon, hogy mivel lehetne kiszűrni az ilyen rossz ügyfeleket. Nyilván az a legszerencsésebb, ha már a marketing egy szűrő tényező. A tapasztalatok alapján egyre jobban rá is érezhetsz az ilyen veszélyre. De a legnehezebb az, mikor már üzletet kötöttetek (most nem egy termék eladásáról beszélek, hanem mondjuk egy hosszú távú szolgáltatásról) és akkor derül ki, hogy mi a helyzet. Bizony ilyenkor már nehéz lépni. Ha az embernek benne van a munkája vagy pénze, akkor már nehezebb egy ilyen leválasztó lépést megtenni.
2008 március 7, 22:17
Igen,ők azok,amikor a valós ár közlésekor lelépnek.(Nem a nemzetközi, hanem az ennek tizede:magyar ár közlésekor.)
És csoda, hogy a lelépők hamarosan nagy nemzetközi céget fizetnek meg 10-szeresen,amelyek a hazai helyzetet nem ismerik,tehát lózungokon kívül mást nemigen tudnak,de pompás power-pointos előadásokat tartanak.
Vagy a hazai, tizedárat sem megfizetve valmilyen kifogást közölve valameddig egész jól navigálnak, mert a jó munka hatása nem enyészik el azonnal.)
Van azonban valamilyen erő, amely hazai,könnyű,és jól fizető, nem “lyukas zsák”szindrómában utazó cégeket hoz be,a magyar ár 5-szörösével,
vagy van nemzetközi cég, amely a normál magyar ár 10-szeresét is boldogan fizeti,és ez is bőven megéri neki, mert a magyar agy nem akármilyen, és ezt ő pontosan tudja.
A jó szó természetes, olyan, mintha mindig is tudtuk volna, hosszan hat jól,azután is, hogy elhangzott,csendes, és természetes,mint a jó krumplileves,amiről soha, senki sem emlékezik meg, miután megette,és a titkát csak az tudja, aki éhezett,és ezt kapta, és nem felejtette el,
vagy az,aki ezt meg tudja jól főzni.
Hát így van ez, kedves Ákos.
A jó krumplileves főzésénél kezdődik, s végződik minden,jó az annak, ki éhes,és értékén is tudja is értékét,a többi meg cifra színjáték, meg késés, rohanás,színjáték,tudjuk.
Jó ügyeihez jó szerencsét kivánva maradok, ki voltam, a normálisak (kisebbség) pártfogójaként :
Margó
2008 április 12, 21:26
Szia,
Annyira de annyira egyetértek… fejvadászként a sikerdíjas ügyfeleim között vannak az ilyenek. Bár az én főnököm is így gondolkodna, de hiába győzködjük hogy bizonyos dolgokat nem érdemes elvállalni. Azon ügyfelek között is vannak jók, akik csak sikerdíjas megbízást tudnak adni, de ebben a kategóriában vannak a control freak, valóságtól elrugaszkodott, hihetetlenül követelőzők is. Ők azok, akiknek senki sem elég jó, nem érdekli őket a realitás, nem kommunikálnak, és így tovább.
A legrosszabb része, hogy a cégem vezetője/tulajdonosa szerint megbízást nem utasítunk vissza - viszont ha nem megy jól a bolt, az a mi hibánk…
Na jó, nem jövök panaszáradattal, szóval, tudom miről beszélsz
2008 április 12, 21:29
Ja, és persze úgy képesek br. 10 e Ft-on alkudozni, mintha legalábbis az életük múlna rajta - még akkor is, ha az ő érdekük kívánná, hogy ne. Teszem azt az a jelölt, aki utolsó pillantban lépett vissza, mert nem akart egy olyan céghez menni, ahol a br. 400 ezres fizujából akartak 390-et csinálni minden áron.