Mitől jó egy cégvezető?
- Ákos, én nagyon szívesen segítek Neked ebben, de lehet, hogy jobban jársz, ha egyik munkatársam magyarázza el Neked a dolgokat, aki jobban ért hozzá… - javasolta egyik Ügyfelem.
- Mire gondolsz?
- "Tudod, egy cégvezetőnek nem az a feladata, hogy Ő legyen a legjobb szakmailag, de ennek a látszatát fenn kell tartania! - Különben meg mire valók a munkatársak?"
Milyen igaz!
Emlékszem, hogy amíg még én is ugyanúgy szervizesként dolgoztam a cégemben mint munkatársaim, akkor nyakig ültem abban a slamasztikában, hogy a cégemben dolgoztam és nem tudtam foglalkozni a fejlődéssel.
6 évig látványosan nem is változott a helyzet, csak én tudtam, hogy milyen emberi erőn felüli lépéseket tettem, hogy azért valamit csak haladjunk - de kívülről ennek csak a töredéke látszott…
Ekkor kaptam azt az impulzust egy másik Ügyfelemtől, hogy "Ákos, Neked már rég nem itt kéne csavarhúzóznod, hanem céget kéne vezetned".
Ez betalált - én is éreztem már, hogy nem megy ez így sokáig.
Ekkor kezdtem el dolgozni azon, hogy megteremtsem az igazi alapját annak, hogy a napi operációs dolgokat delegálhassam, és csak azután tehettem le végleg a szerviztáskámat, hogy elkezdjek a cégemen és ne a cégemben dolgozni…
"Ákos, nem félsz, hogy kiesel a szakmából? Át fognak verni az embereid, mert már majd nem úgy értesz hozzá!" - jöttek a másik oldalról a szivatások.
De, féltem.
Ma meg már nem bánom. Ez volt pályafutásom egyik legfontosabb mérföldköve, legjobb (egyetlen életképes?) döntése: látványosan fejlődünk!
Szakmailag már nem vagyok a régi, de tanultam(om) egy új szakmát, amit már legalább 3 évvel korábban el kellett volna kezdenem, és akkor még előrébb tartanánk: a saját cégemen (és nem cégemben) való cégvezetést!
Ajánlom mindenkinek.
Kérkedőknek: egyébként sem az az ember legjobb szakmailag, aki tényleg az, hanem az, akiről azt MONDJÁK… 
(6 szavazat, átlag: 4 a 5)
Loading ...
2008 március 27, 15:54
Szia Ákos!
Nekem nagyon tetszett ez a bejegyzés, mert a cégvezetés hátterébe ad bepillantást.
Megtennéd, hogy később írsz egy példát arra, hogy hogyan dolgozik az ember a cégÉN és nem a cégéBEN. Ha egy konkrét eseten illusztrálnád az (nekem) sokat segítene.
Gondolom, hogy egy adott munkafolyamat dokumentálásával, lépésekre bontásával, kívánt céljának meghatározásával kezdődik, és aztán ezeket lehet automatizálni vagy delegálni, de egy az életből és a cégedből vett “mini esettanulmány” érdekes lenne.
Köszönöm előre is.
2008 március 27, 16:02
Szia!
Folytatni fogom a gondolatot, és írok majd példákat arra, hogy mikor dolgozom a cégen.
Addig is egy rövid recept: amikor nem a napi feladatokat intézed, hanem olyan dolgokat csinálsz, ami megalapozza azt, hogy más végezze helyetted eredményesen azokat…
2008 március 28, 10:32
Engem elsősorban az érdekelne, hogyan sikerült kezelned azt, amitől féltél. (Szakmailag nem látsz bele annyira a dolgokba, így nehezebb megítélned kérdéseket)
Bár, jobban belegondolva a dologba, ha a blogodat a munkatársaid is olvassák, biztos nem árulsz el titkokat.
2008 március 28, 10:52
Nincs ebben semmi titok.
Már nem értek annyira hozzá, a gyakorlatból kiestem. Ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkozom most is a kérdéssel, csak kevesebbet, és másképp. Ez elkerülhetetlen, hiszen egy seggel csak egy lovat lehet / kell megülni. Jó munkatársakkal próbálom körbevenni magam, akik felfogják, hogy Nekik szakmailag kell teljesíteniük, cserébe én intézem a többit.
Meg kell egy jó motivációs rendszer. És egy CRM…
2008 március 28, 10:57
Még valami.
Ma már nem félek, ez velejárója a növekedésnek.
Amikor jobban értettem hozzá (gyakorlottabb voltam), akkor attól kellett félnem, hogy nem növekszem, és az milyen következményekkel jár… ez a helyzet jobb
egyébként azt szoktam mondani, h csak idő kérdése, és minden visszajut a fülembe: amikor azt mondom, hogy a cégen dolgozom, akkor annak része a vevői megelégedettség vizsgálata.
Nyilván nem jut el minden a fülembe (meg is őrülnék), de akkor sem lenne így, ha én még mindig “field agent” lennék
Hibaszázalék minden vállalkozásban benne van… “a jó útjában a tökéletes áll”
2008 március 28, 15:53
Szia Ákos!
Erre már a közös vacsorán is rá akartam kérdezni, csak elmaradt: mit értesz motivációs rendszeren? Egyszerűen a teljesítményen alapuló jutalékos rendszert, vagy ennél többet?
(Nálatok is vannak nyilvános elismerések, hónap dolgozója cím, meg kitűzők és a legjobban teljesítőket megtapsoljátok?
Ez is megérne egy-két bejegyzést.
2008 március 28, 20:49
Kitűzők azért nincsenek, de statisztika igen.
A motivációs rendszer az igen összetett kérdés, egyik elem az eredményen alapuló jutalék.
Nézd meg pl. a statisztikánkat, abban van magyarázat is: http://letoltes.baracomp.hu/Webgrafikon.pdf
2008 március 28, 20:56
Akkor erre most kapsz egy 5-öst, csillago(s)t.
Olyan ez kb., mint amikor van akinek az a dolga, hogy megnyerjen egy csatát a háborúban, de a hadvezér (ezalatt) már azon gondolkozik és dolgozik, hogy hogyan foglalja el a földrészt.
2008 március 28, 23:38
Ákos!
Köszi a pdf webgrafikont, megnéztem. Ha legközelebb írsz a versenyszféra kontra nem versenyszféra közti különbségről, ezt linkeld be oda, mert önmagáért beszél.
Vajon melyik állami hivatal tudna csak egy ezzel köszönőviszonyban levő kimutatást mutatni Manci néni és Jóska bácsi munkájáról?
A többieknek:
Ezt nézzétek meg, mert egy marha beszédes grafikon:
http://letoltes.baracomp.hu/Webgrafikon.pdf
2008 március 29, 08:01
Van egy Ügyfelem, aki a matávtól igazolt át oda ahol van, és ott a szerviznek 28%-os volt az átlag hatékonysága…
Szóval nem kell, hogy állami legyen, elég ha multi.
És még így is megélnek… én 80% alatt éhenhalnék…
2008 május 11, 13:59
Tökéletesen egyetértek: Itt válik el az alkalmazott a vállalkozótól.
A zárógondolathoz:
Ez egy PR világ. Ma már a megítélésre (is) kell gyúrni.