“Rokonoktól szenved a cég”
Sokszor találnak meg azzal a problémával, hogy "kéne már egy új rendszergazda", mert a jelenlegi egy katasztrófa és nem lehet mellette / Tőle / Vele / a munkájától dolgozni, mert - finoman szólva - nincs a helyzet magaslatán.
Az ilyen érdeklődő ismertetőjele, hogy ugyanúgy elbeszélgetünk mint minden átlagos érdeklődővel, tetszik Neki az ajánlatom, de nagyot sóhajt:
"csak azt tudnám, hogyan tudnánk végre kigolyózni az ügyvezető ismerősét / rokonát…" vagy "mikor jön már rá a főnök, hogy ez így nem mehet tovább…" vagy
"meddig kell még ettől az idióta ejtőernyőstől szenvednünk…" - és legtöbbször itt be is reked az ügy.
Az egy dolog, hogy az informatikájuk (vagy más) messze nem optimális - így nem úgy halad a cég ahogy haladhatna -, de ráadásul az ilyen rokonok keményen demotiválják a "sima" munkatársakat, mert a rokoni szál még rendszerint elbír olyan hibákat, melyet a "halandóké" nem.
Tényleg, mikor jön rá a főnök, hogy az üzletet nem szabad keverni a barátsággal / rokonsággal? (túl kevés működő példát láttam csak…)
Az is lehet, hogy maga a FŐNÖK alkalmatlan a szerepére, ha soha nem jön erre rá…
(2 szavazat, átlag: 3.5 a 5)
Loading ...
2008 július 30, 20:37
Ha az ismerős üzemeltet, akkor adunk egy ajánlatot és nem erőltetjük feleslegesen.
A nagyobb gond akkor van, amikor a rokon/ismerős nem informatikus, de látott már olyat és el is mondja a véleményét. Emiatt sokszor nem halgatnak ránk, mert az Ő véleménye közelebb van és erősebben hallatszik.
2008 július 30, 23:29
Mi jobbat tudunk: ha ismerős üzemeltet, már nem is adunk ajánlatot…
A másik példa egyenes katasztrófa: nincs annál rosszabb, amikor olyan dumál bele a dolgokba, aki már közelebbről is látott bekapcsolva számítógépet mint a többiek, és nagyon okos… de még nem elég okos ahhoz, hogy meg is csinálja… de még ez is mindig jobb annál, mint amikor hozzá is nyúl…
Ezeket az Ügyfeleket igyekszünk mielőbb leépíteni vagy nem is dolgozni Nekik, mert a mi cégünk hirnevébe tesz kárt, ugyanis majd persze a hibát ránk fogják, nem az ügyes és okos ismerősre…
most jut eszembe, frissítem is gyorsan ezt: http://www.baracomp.hu/notwanted.html
2008 augusztus 1, 08:17
Azért nem kell ennyire előre rohanni, hogy a főnök alkalmatlanságát firtatjuk.
Amikor elindította a vállalkozását, akkor onnan kért és kapott segítséget, ahonnan tudott: nem kizárt, hogy ingyen, a saját baráti/családi kapcsolataitól. Csak amikor már kinőtte ezt a szintet, ő maga is több mint kínosnak érezné azt az embert elküldeni, aki “haveri alapon” segített neki. Pedig nagy valószínüséggel ő is látja a gondot.
Tehát a “tesó” biztos tud is valamit, amellett, hogy fele annyira sem vágja a szakmát, mint Ti. De ha a párod rosszabbul vezet mint Te, nem fogod a szemébe mondani, hogy: Drágám, alkalmatlan vagy az autóvezetésre.
2008 augusztus 1, 12:34
Pedig szaladjunk csak előre: az ügyvezető mindenkori felelőssége a cégének a legjobbat megadni. Ha kinőtte a rokont, akkor - ha fáj is - meg kell találni a cég méretéhez szükséges alternatívát.
Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy az ott dolgozók munkáját (tehát többeknek) lehetetleníti el / nehezíti meg idővel, ami egyértelműen bukáshoz vezet. Jó esetben a vezetőéhez, rosszabb esetben a cégéhez.
Megéri?
Hidd el, nem az ujjamból szopom a példákat, nem egyszer láttam azt, hogy a munkatársak lelépnek, mert a főnök nincs a magaslatán. És ez nem csak a rendszergazda kérdésére igaz, hanem bármire.
Lehet és kell is hálásnak lenni annak, aki anno segített, de ennek nem az a módja, hogy a nagy hála közepette mindenki lelép körülöttük, és akkor a végén majd egymás nyakába borulva vígasztalhatják egymást.
2008 augusztus 6, 13:27
Egyetértek Ákossal, szerintem sok vezető nem tud szembenézbi a kudarcával