Vigyázat: kapcsolati tőke!
Meglepő következtetésre jutott egyik ismerősöm, aki vállalkozói klubot hozott létre: a jelentkező tagok közötti kutatásból az derült ki, hogy a többség nem az ott megszerezhető tudás miatt iratkozott be, hanem a lehetséges kapcsolati tőke reményében!
Azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon hány cég lehet Magyarországon, akik nem a marketingre, hanem a kapcsolati tőkére (ismerősökre) alapozzák a cégük létét!
Ha jobban belegondolok, logikus lépés ez hazánk (kényszer)vállalkozói részéről, hiszen legtöbbünk első generációs vállalkozó, egyszerűen nincs meg az a mintánk arra, hogyan kell vállalkozni, kiszolgálni, hogyan kell vevőt szerezni, ellenben bőven volt mint örökölnünk felmenőinktől a mutyizásról, és a "kéz kezet mos" elvről.
Vajon meddig lehet megélni a kapcsolatokból, és mikor jön el a pillanat, amikor szüksége van a cégnek állandó friss, új vér beáramlására szolgáló rendszerre?
Nagyon jól tudom, hogy a kapcsolati tőke nagyon kényelmes és jól jövedelmező tud lenni, azonban arra is sok példát láttam, hogy ennek elapadása után az addig lüktető cég hirtelen elsorvad, nem tud mihez és kihez kapni, egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, hiszen nem szokta meg azt, hogy a kávézáson és a zsebbe csúsztatáson kívül mást is lehet (kell) tenni a vevőért!
Ebben az időállapotban már gyakran késő a hirtelen jött vakarózás - "kéne valamit gyorsan csinálni" -, de egyszerűen a csapat / a cég / a tulajdonos nem képes arra, hogy a hirtelen jött változást kezelje, és átálljon a gondolkodása arra, hogyan is kell életben maradni a valódi versenyszférában.
A szocializmus napjainkban is tovább szedi az áldozatait közülünk.
Kéne valamit csinálni.
(10 szavazat, átlag: 4 a 5)
Loading ...
2009 július 13, 17:42
Erre jó a recesszió. Hullik a forgács
Egyébként pedig a kapcsolati tőkét és a mutyit szét lehetne választani, mert a kettő nem ugyanaz. A kapcsolatépítés etikus és szakmailag tisztességes dolog, míg a mutyizás nem az.
2009 július 13, 19:35
A kapcsolati tőke nem mutyi, hanem a marketing direktebb és olcsóbb formája
2009 július 13, 19:50
A kapcsolati tőke alatt itt azt értem, hogy eleve arra építed a vállalkozásod, hogy \”ott a Józsi, ad majd nekünk jó sok megbízást, mert csak.\”
Ekkor még kapcsolati tőke, de ahhoz, hogy ezt fenntartsd, mutyizni kell…
A kapcsolatépítés más, mert annak nem feltétele sem a mutyi, sem pedig a korábbi ismeretség.
Persze van olyan formája is a mutyinak, amikor \”normál\” kapcsolatnak indul, és mutyi lesz belőle…
Tudom, hogy ez a bejegyzés nem lesz túl népszerű - ez is mutatja, hogy hány embernek találtam be -, de ezzel nem akarok bántani senkit sem, mert attól, hogy én ezt leírom vagy sem - létezik.
Nincs ezzel gond, kezelni kell.
2009 július 14, 11:37
A “kapcsolati tőke” alatt azt értem, hogy sokan ismernek és én is sok embert ismerek (engem és a szolgáltatást amit nyújtok).
Ezért ha valakinek szüksége lenne ilyen szolgáltatásra, akkor felhív és kér egy ajánlatot és/vagy ad egy lehetőséget hogy megmutassam magam.
De ha van egy kis esze akkor mást is ugyanúgy felhív, tehát jó minőségben és olcsón kell megjelennem ha ténylegesen megrendelést szeretnék.
A “kapcsolati tőke” is azon kifejezések egyike, ami alatt Magyarországon egész mást értenek, mint máshol.
Egyébként ismerek olyan céget Magyarországon akik a “nyugati” jelentése szerint alakítják stratégiájukat. Mindenki eldöntheti maga, hogy a tejjel-mézzel folyó nyugatot, vagy inkább a mutyizós vadkeletet hozza ide.
2009 július 14, 11:45
Én most a keleti értelmezéséről beszéltem
Persze, kapcsolati tőkét \”etikusan\” is lehet építeni, de sajnos a mi fejünkben még nem ez él többnyire.
2009 július 14, 12:26
Nekem erről a kapcsolati tőkés dologból eddig csak negatív tapasztalataim vannak. Az ismerős cégek, cégvezetők között volt olyan, aki elvárta, hogy nagyker áron adjam a terméket. Idézzem, mit gondoltam erről? Nem teszem…
Aztán az ilyen ismerősök valahogy sosem akarnak gyorsan fizetni.
Egyéb sumákságokkal való előállásukról pedig most inkább nem is beszélek. Amit én leszűrtem: inkább üzletelek vadiedegenekkel (tisztelet a kivételnek), mert nekik sem az alkudozás, sem a nemfizetés nem jut eszükbe…
A kapcsolati tőke meg mehet a levesbe
A barátságok egyébként sokkal többet érnek, mint az ilyen \”épphogy ismerem, de majd lesz belőle biznisz\” dolgok. Sokkal többet jelent egy hasonló érdeklődési körűvel egy fél órás beszélgetés, mint bármekkora összeg vándorlása a cégeink között… Azt jó dolognak tartom, hogy az emberek a kapcsolatokat fontosnak tartják, de abból ne akarjanak közvetlenül pénzt látni, mert annak semmi jó nem lehet a vége…
2009 július 14, 12:34
Rita, mennyire igazad van!
Erre most épp nem is gondoltam, de tény, hogy ez valós dolog!
És mennyi ilyet láttam már!
Én sem keverem a barátságot és az üzletet, mert akikkel eddig kevertem, azok közül már senki, ismétlem senki sem az Ügyfelem már! (némelyekkel viszont jóban vagyok legalább)
Lehet, hogy ez ügyben bennem van a hiba, de a statisztikám miatt inkább kerülöm ezeket a kapcsolatokat, pedig munkám során sok érdekes, értelmes és jó fej emberrel találkozom, akivel szívesen barátkoznék is.
Egyedi a tapasztalatom vagy tényleg ilyen az élet?
2009 július 14, 14:45
Lehet, hogy furcsának tűnik, de nekem nem a “mutyizós” tőke jutott eszembe a kapcsolati tőke hallatán, hanem a segítő ismeretségi tőke.
Mert van ilyen is, csak ritka még.
Nekem szerencsére vannak már ilyen működő kapcsolataim.
Ha pozitívan gondolkodunk, akkor nem lehetetlen magunkhoz vonzani az üzletben ilyen partnereket.
2009 július 14, 15:01
Ebből is látszik, hogy ugyanarra a kifejezésre hányféle értelmezés létezik…
Ez egy jó marketinglecke volt
2009 július 22, 13:13
[...] a bejegyzést már megírtam a rendszergazdás blogomban, de ide [...]
2009 július 30, 18:05
Teljesen egyetértek azzal, amit írsz.
És még úgy is, hogy már igencsak második (ha nem harmadik) generációs szereplő vagyok az üzleti porondon, a bőrömön érzem, hogy az uram-bátyám milyen mélyen gyökerezik a viszonyainkban. Nem csak az üzletben, az élet minden területén.
De hogy miért veszélyes, hogy a kis cégek még mindig nagyon ebben élnek?
Mert a kis cégek legtöbbször nem a nagypályán rúgják a labdát, hanem az egyre szabadabban, bátrabban, tudatosabban döntő fogyasztók piacán, ahol kezdene rendes értelmet nyerni a verseny. Csak ha egy kis cég nem tud kinézni amögül, hogy mindig a \”Józsira\” várjon, hogy munkája legyen…
Kialakul a helyzet, amikor szakmailag színvonalas, de mutyiban szocializálódótt kis cégek is mennek a süllyesztőbe, nem csak a férgese, mert nem néznek ki a \”Józsi\” háta mögül. Ez kár.
Azt mondod, kéne csinálni valamit - én vevő vagyok rá
2009 július 30, 18:13
Jó példa erre a Balaton: már nem is szeretek lemenni, mert állandóan csak átvernek, lehúznak, hülyének néznek. Tipikus esete annak, hogy \”két hónap alatt gyorsan meg kell szednünk magunkat\”, de ezt nem a szolgáltatás emelésével, hanem a \”jól bevált\” minimum szolgáltatás mellett az uniós árral próbálják meg elérni. Nem csoda, hogy 10 év alatt megfordult a vendégek nemzetiségi aránya ott, ma már csak 15% a német és a többi magyar mind. Már a keletnémeteket sem tudjuk kiszolgálni, annyira gáz a helyzet. Hát így néz ki a mi versenyképességünk… tanítani kéne a felnövő generációt, hogy mi az a versenyhelyzet, és hogyan kell kiszolgálni…
2009 július 30, 20:24
Ákos, én is inkább pozitív értelemben használom a kapcsolati tőke kifejezést A KT szerintem úgy lesz:
- ha valakit nem csak addig hívsz fel, amíg ügyfeled.
- ha nem csak mint ügyfélnek, hanem mint embernek is segítesz.
- ha nem csak megoldod a feladatot, hanem segítesz sikeressé is válni a kapcsolattartódnak a cégen belül.
Leegyszerűsítve kapcsolati tőke, ha figyelsz a másikra. És erre ő emlékszik. És (akár tudat alatt) igyekszik fenntartani ezt a kapcsolatot.
2009 július 30, 20:27
Ja, a mutyizásról még annyit:
Szerintem sokkal kevesebbszer fordul elő, mint azt az emberek gondolják / mondják.
Persze egy kereskedőnek remek kifogás, hogy azért nem kapott meg egy üzletet, mert mutyi volt.
2009 július 30, 21:13
Az is igaz amit írsz, de ha ennyi versenyszférában nevelkedett életképes cég lenne, mint amit most vizionálsz, akkor mire a nagy sírás?
2009 július 30, 21:27
Nem tudom, Ákos!
Nem Te sírtál?
Na jó, ez gonosz volt, visszavonom!
Én, ha azt hallom az értékesítőimtől, hogy egy adott üzletben arra hivatkoznak, hogy a versenytárs mutyizik, ezért nem tudunk nyerni, akkor a falra mászok.
Azt szoktam mondani, hogy akkor értsük meg annyira, hogy az ügyfél mit szeretne,
adjunk annyival jobb ajánlatot (nem forintban, értékben), hogy az ügyfél kérjen elnézést a cimborától, hogy bicsi, de most mégse megy.
Ha a versenytárs azt mondja rólunk, hogy mutyizunk, akkor annak örülök. Ez azt jelenti, hogy lélekben feladta, és átadja nekem az ügyfelet.
Szóval, aki sír, joggal sír, mert hamarosan lesz oka rá!
2009 július 30, 21:31
Igen, én sírok. De nem a saját helyzetem miatt, hanem amiatt, amit látok, érzek, tapasztalok. Magamon tudok segíteni, a környezetemen próbálok, de a siker kétséges.