Pénzkezelési kultúra Magyarországon
Röviden: nincs.
Hosszabban kifejtve: szerintem ott kezdődik egy pénzkezelési szemlélet, hogy pl. amikor 16 évesen a Burger King-ben kezdtem nyári munkán, és először kasszára raktak (mert azt ki kellett ám érdemelni), akkor a menedzser első tanítása ez volt: a pénzt mindig "fejelve" tárold, ha nem úgy adják át, akkor is fejeld meg, így lesz átlátható Neked, ez alapvető feltétel, hogy ne hibázhass - mert itt a Te zsebedre megy a játék! Ha átveszel pénzt, akkor sosem rakod a kasszába, hanem a kassza tetejére, visszaadsz belőle, és ha minden rendben, akkor teszed el a pénzt, így konfliktusokat kerülhetsz el. Ha a kasszáról le tudod olvasni, hogy mennyit kell visszaadnod, akkor más bajod nem lehet". (Imádtam ezt a droidképzést 
)
Nem is lett, a legjobb kasszások egyike lettem, aki 90%-ban nullás kasszát csinált, azaz sem többlet, sem hiány nem volt, mely (akkor még) akkora forgalomnál nagy szó volt! Ez a pénzkezelési kultúra annyira belémszorult, hogy görcsbe rándul a gyomrom, amikor mondjuk a pizzás marokra szedi ki a pénzt a hasi-tasijából, és gyűrve, hajtogatva, fejeletlenül ad vissza. Ez egy megítélés ma már részemről, ami nem pozitív.
Az már egy nagyon jó pénzkezelésnek számít, amit dr. Tóth András pénzügyi tanácsadótól hallottam, hogy "Az a különbség aközött akinek van pénze, attól akinek nincs, hogy előbbi mindig egy kicsit kevesebbet költ mint amennyi a bevétele, utóbbi mindig egy kicsit többet költ mint amennyi a bevétele…!"
Egyszerű, nem?
Legtöbben (persze sokszor külső marketing nyomásra) ezt sosem tudják megvalósítani, akár magánszemélyről, akár cégről beszélünk. Ráadásul a kettő összefügg, hiszen egy cég fizetési kultúráját nyilván a tulajdonos személyes pénzkezelési kultúrája határoz meg.
Személy szerint büszke vagyok arra, hogy cégeim soha, egyetlen percet sem késtek a beszállítói kifizetésekkel, egyszerűen azért, mert számolunk a likviditásunkkal, és soha sem kellett olyan kifogásokkal (vagy éppen hazugságokkal) kábítani a beszállítóinkat, amiket nekünk kell sokszor végighallgatni.
Azt hiszem, egy cégről ennek is van egy hír- és marketingértéke (kis országban hamar terjed a rossz hír), továbbá a kiszolgálásban sosem volt fennakadás olyan miatt, hogy valahol későn- vagy nemfizetés miatt nem tudtunk beszerezni valamit vagy valaki ne szolgált volna ki akkor amikor nagyon kellett. Nem is értem, hogy cégek hogyan merik ezt megkockáztatni…
De nem vagyunk egyformák.
Loading ...
2009 október 30, 12:37
Lehet, hogy a bejegyzéseim miatt most a kultúra hónapja lesz itt a blogon
2009 október 30, 13:30
Sok igazság van az írásban.
Én nem pénzkezelési kultúrának nevezném, egyszerűen pénzügyi kultúrának. Valóban nem létezik, illetve nem alakult ki (még). Azonban a posztszoc országok nagy részében ez a helyzet, nem csak hazai sajátosság.
Nem biztos, hogy az emberek hibája elsősorban…
2009 október 30, 13:41
Igazad van, de úgy gondolom, hogy nem hibást kell keresni, hanem megoldást.
2009 október 30, 14:48
#Barazsy Ákos:
Megoldás lehetne például alapvető pénzügyi ismeretek átadása a közoktatásban.
Általános iskola alsó tagozatban játékosan pl.: Mi a pénz? Mi a bank? Mi a fizetés? stb.. Középiskolában pedig már magasabb szinten: hitel, kamat és így tovább.
Sajnos a jelenlegi közoktatás NEM készíti fel az ÉLETRE a fiatalokat. Ez pedig nagy baj.
Különböző társadalmi témákat sokkal hangsúlyosabban kellene érinteni.
2009 október 30, 15:17
Egyetértek!
Amikor elkezdtem fizetős (drága) tréningekre járni, akkor először ez jutott eszembe: ezeket iskolában kéne tanítani, pont úgy, ahogy itt!
Manapság olyan dolgokra van szükség, amit másnaptól használhat az ember.
E helyett olyan dolgokat tanultam iskolában, aminek a tizedét sem használom a való életben.
Hiába, az élet a legjobb iskola…
2009 október 30, 20:30
#Barazsy Ákos:
Na ez az ahol aztán végkép nincs vita köztünk, persze kiegészíteni lehet, pro és kontra elemzni, de nem igazán látom az értelmét.
A lényeget, pedig definiáltad:
“Manapság olyan dolgokra van szükség, amit másnaptól használhat az ember. ”
Ne ebben lehtne agyalni, de az egy külön blog témája lehetne, sőt nem is eggyé!
Freelance71
ui: hogy mennyi az örökségünk ebben, mennyi mi személyes illetve mennyi az iskola felelőssége lehetne vitatkozni.
uui: de sokkal inkább tenni kellene
2009 október 30, 20:36
Szerintem kivételesen ebben - nekünk nem lehet felelősségünk - vagy nagyon kevés.
Egy felnőtt embertől el lehet várni némi felelősséget, de egy tinédzsertől… kevésbé tudatos akkor az ember.
Az pedig, hogy mennyire tudatos, mennyire lehet felelőssége, hogy az iskolát mennyire veszi komolyan, az inkább a szülők, de inkább a tanárok, a társadalom felelőssége!
Én speciel általános 2.-tól tanultam angolt, de csak középiskolában, 6 évvel később értettem meg, hogy nem azért tanulom, mert kell, hanem azért tanulom, hogy tudjak angolul…
Kézenfekvő a dolog, nekem mégsem esett le 6 évig, mert nem mondta ezt az apróságot senki… vagy csak én voltam ilyen hülye az évfolyamban?
2009 november 3, 13:11
#Barazsy Ákos:
“Manapság olyan dolgokra van szükség, amit másnaptól használhat az ember. ”
Ilyen hozzaallassal lehet hogy sok jo komuvesunk meg banktisztviselonk lenne. De ha az emberi civilizacio kezdetetol fogva igy jartunk volna el, akkor most biztos nem kontarkodnek bele ebbe a blogba hanem egy kobol faragott nyilvesszovel kergetnem a bolenyt a pusztan.
2009 november 3, 13:19
#BM: Értem az iróniát a válaszodban, de úgy gondolom, hogy
1. Fenti idézet nem zárja ki az állandó tanulás szükségességét
2. Nem zárja ki az alapműveltség megszerzésének szükségességét, ami itt a továbbtanulás igényének kialakulását jelentse
3. Viszont zárja ki azt, hogy olyan dolgokat tanultassanak az emberrel amire nem lesz szüksége, azaz ne szervezzünk 2009-ben kőből faragott nyilvesszővel való bölénykergető képzést.
2009 november 13, 13:26
Saját cégelemzési statisztikáim alapján a kisvállakozások 73,8%-ának - saját bevallása szerint - nincs legalább 6 hónapra előre PÉNZÜGYI TERVE
Pedig a pénz miatt vállalkozunk.
S a vállalkozók azért többet tesznek az életük jobbra fordításáért mint az “átlag”halandók!
Ez szerintem mindent megmagyaráz.
Forrás. Tomán József