Az eladás kultúrája Magyarországon
Miközben mindenki jajgat és sajnálkozik, hogy "ebben a válságban nem lehet eladni semmit", aközben azon veszem észre magam, hogy pénzzel a zsebemben járok-kelek, és vásárolok.
Mert kell.
Kell venni ezt-azt ami az élethez szükségeltetik, vagy éppen a cég életéhez, a válság miatt az élet nem áll meg.
De csak azt veszem meg, ami kell. És itt a "kell"-en van a hangsúly!
Miért?
Nem azért, mert nem tudnék többet vásárolni, hanem azért, mert egyszerűen n-e-m tudnak az eladók élményt csinálni a vásárlásból! Értékesíteni sosem tudtak, már eladni sem, egyszerűen utálok bármit venni, mert az rendszerint macerát, stresszt, utánajárás, reklamálást, elégedetlenséget, garanciális ügyintézést, kiabálást, stb. von maga után, híre sincs annak, hogy "élmény a vásárlás".
Könyörgöm, akkor amikor manapság ünnep valakinek valamit eladni, akkor miért kell kihozni a potenciális vásárlókból azt, hogy csak azt vegye meg, ami "feltétlenül kell"?
Hányan járkálhatnak még a potenciális Ügyfeleid közül teli zsebbel, de behúzott nyakkal a tömegben?
(2 szavazat, átlag: 4.5 a 5)
Loading ...
2009 november 12, 23:17
Üdv!
Sokszor téma ez a baráti körömben. Itt nem csak a nagy vásárlásról van szó, ahol százezrekről beszélünk. A vendéglátó helyeken (értsd VENDÉG) sem tudnak kiszolgálni. A boltban sem, egy fagyisnál sem.
Nem is kell rahozni ezt. Leírtad:
Nincsen eladáskultúra itthon, mint ahogy múltkor a pénzügyiről beszéltünk. A következő írásod szólhatna a vevői kultúráról. Na, az sincsen.
2009 november 12, 23:18
jav:
ragozni
2009 november 13, 15:16
Kereskedelmi suliba jártam középiskolába. Elmondhatom, hogy olyan óra nem volt a szakmai tárgyak között, hogy eladástechnika. Pedig nagyon kellene. Nem csak mint válallkozónak lenne ilyenre szükségem, de a zöldséges pult mögött álló eladónak is.
ha kell szívesen segítek, amiben tudok 
bár azt hiszem Wolf Gábor lenne a megfelelő írótárs 
Ákos! Írj egy könyvet erről és add el a középiskolásoknak, középiskoláknak
2009 november 13, 15:32
Ha majd nagyon unatkozom, akkor megírom… habár nem úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő időszakban unatkozni fogok, inkább olyan lépéseken dolgozom, amik mind nagyobbak lesznek az eddigieknél.
2009 november 13, 15:39
#Barazsy Ákos: én kíváncsian figyelem a lépéseidet
mindig tanulok valami újat 
2009 november 13, 15:45
Ez még nem lesz látványos fél-egy évig, viszont brutál lesz (legalábbis ezt remélem
). Majd úgyis értesítek mindenkit amikor eljön a pillanat.
Egyébként talán igazad van, próbálnak a körülmények lehúzni mostanában, de azt megfigyeltem az életemben, hogy ilyen mindig akkor volt, amikor egy nagy, pozitív fordulat következett be az életemben. Tehát ha a körülmények hozzák a formát, akkor jó irányba haladok…
És amúgy sem hagyom magam…
2009 november 13, 15:58
A problémákat ki kell szervezni
ami olyan azt intézze a könyvelő, ami meg nem olyan, azt intézze az ügyvéd. Bevezettem ezt és sokkal nyugodtabb vagyok. Ajánlom mindenkinek 
2009 november 13, 16:01
Az ilyeneket már évekkel ezelőtt megoldottuk…
2009 november 13, 16:08
Jó, hát na… későn ébredtünk rá a könnyebb és egyszerűbb megoldásra
meg akkor még nem figyeltünk másokat, hogy hogy kell ezt csinálni 
ezért is mondom, hogy mindig tanul az ember 
2009 november 13, 16:12
Helyes. Én tanulok Tőletek is…
2009 november 14, 11:49
Erről nekem is van egy jó történetem. Egy könyvesboltban jártam, és már ki is választottam pár könyvet, néhány továbbin pedig épp gondolkodtam. Az eladók összecsoportosultak, és fennhangon arról beszélgettek, hogy milyen rosszul mennek a boltok, így az övék is. Ez is meg az is csődbe ment már itt - “már félnek az ilyen hírektől”, a legutóbbi is csak bejött egy nagyi a gyerekével, de már nem vett semmit, csek elolvasta a mesét a gyereknek a boltban - meg hasonlók. Először csak mosolyogtam rajta, hogy az ilyen panaszkodók nem is értik, miért megy egyre rosszabbul - holott a vásárolni szándékozó emberek előtt művelik ezt. De ahogy hallgattam tovább őket (nem hallgatóztam, fennhangon beszéltek) a következőket figyeltem meg magamon: 1. Szeretnék elmenekülni, inkább nem is érdekelnek a további könyvek 2. Amiken gondolkodtam, nem vettem meg - elvégre válság van, mindenki megy tönkre én meg itt “dőzsölök”…
2009 november 15, 23:49
Eladói kultúra?
Nálunk?
10 éve sem volt de vásárlói sem így igaz
Bementem a skinny boltba a west-endben hogy veszek magamnak alsóneműt
tény hogy nem a legolcsóbb ,de évekig olyan mintha új lenne,-kiválasztottam hát 2 modellt és kértem a rám való méretben .közölte velem az eladó hogy ez egy 5720ft-os fehérnemű
mire mondom-köszönöm az árát láttam a cimkén ,de már nincs kedvem itt megvenni 1et sem
ha talpig nercben megyek be még a legfelső polcot is lepakolja