Meg kell tanulni időben kirúgni egy rossz ügyfelet!
A történet ott kezdődött, hogy augusztusban felhívtam - egy rendszergazdai észrevétele kapcsán - adott Ügyfelünket, hogy tisztázzak egy helyzetet. Nem volt különösebb jelentősége az ügynek, csak a rend kedvéért tettem ezt, a lényege az volt a beszélgetésnek, hogy az írásbeli hibabejelentésnek mi az előnye. Személyesen nem ismertük egymást, ennek ellenére elgondolkodtató volt, amikor olyanok repkedtek felém a telefonban - számomra oda nem illő módon -, hogy "Ó persze, tudom maguk olyan tökéletesek, olvasom a sikersztorikat is a blogjában" és hasonlóak…
Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot - nem tudtam miért utálhat engem ennyire amikor még találkozni sem találkoztunk -, de annyira ki voltam akadva a stílusán, (és nem értettem, hogy akkor miért velünk dolgoztat), hogy eldöntöttem, ennek az Ügyfélnek mennie kell!
A hibát akkor követtem el, amikor hagytam rábeszélni magamat a kollégák által, hogy "Ők tudják kezelni Őt, nyugodjak meg".
Nem kellett volna rájuk hagynom a dolgot.
Sosem fizettek időben, de akkor még rendezték elmaradásaikat.
Addig minden rendben is volt, amíg nem jeleztem, hogy elég volt, 3 hónapja dolgozunk megint pénz nélkül, szerződés alapján felfüggesztem a szerződésben vállaltakat a fizetések teljesítéséig.
Ekkor persze meg a plafonon volt, úgyhogy azzal a lendülettel fel is mondtam Neki, de azt írásban megígérte, hogy mindent ki fog fizetni.
Aztán meggondolta magát: ügyvédjével küldött egy levelet, hogy Ők tulajdonképpen nem is voltak megelégedve rendszergazdai munkánkkal (érdekes, amíg nem kellett fizetni, addig nem volt gond), így felülvizsgáltatják az elmúlt éves(!) munkáinkat.
Hajrá, nincs szégyellnivalónk!
Azt az Ügyvédje sem tudta megérteni (értsd: nem akarta), hogy a régi tartozásai alapján - melyeket nem kifogásoltak időben - felszámolási eljárást kezdeményezek ha nem fizetik ki legalább azokat a számlákat (ettől függetlenül a kifogásoltakat vizsgálhatják, az egy későbbi ügy lesz)!
(Egy kis jogi ismeret: amennyiben valakinek 15 napon túli nem kifogásolt tartozása van, és Te elküldöd a fizetési felszólítást, az elküldés pillanatában már kezdeményezhetsz felszámolást, amit véghez is visznek)
Így most kezdhetjük a papírmunkát a felszámolással, majd később egy külön balhé lesz a kifogásolt számlák bizonyításával… nagyon nem szeretem az ilyet, de sajnos ilyen ügyfélszám mellett előkerül hasonló eset kb. 2 évenként.
Sokkal jobban szeretek megértésben és békében élni, de ugyanakkor - ismertek - nálam nem számít se pénz, se idő, de az igazamnak érvényt szerzek!
Miért írtam ezt az egészet, mi ebből a tanulság?
Amint úgy érzed, hogy nem jössz ki egy Ügyféllel, várd meg amikor kifizeti az utolsó számláját, és amikor a legkevesebb kárt, kintlévőséget tud okozni, AZONNAL RÚGD KI!
Okozzon anyagi-, erkölcsi-, idegi- és energialeszívó károkat inkább a konkurenciának…
(4 szavazat, átlag: 4.25 a 5)
Loading ...
2009 november 20, 19:36
Egyetértek és sok sikert kívánok a jogi körökhöz!:(
Sosem egészséges ez…
2009 november 21, 00:34
Ákos, azért nem ilyen forró a pite… az eset tanulságos, de azért ilyen messzire jutni következtetésként….
2009 november 21, 10:09
#wilson: De, ilyen forró a pite. Ha okosabb akarsz nálam lenni, akkor nem követed el a halogatás hibáját, amit én 11 éven keresztül megtettem: bíztam abban, hogy az ilyen kapcsolatok rendbe jönnek… lehet, hogy 100-ból 1 tényleg, de 99 kőkeményen időzített bomba!
Hangsúlyozom, nem az a kérdés, hogy robban-e, hanem az, hogy mikor!
Ha rutinos akarsz lenni, és meg akarsz magadnak takarítani egy csomó bosszúságot, akkor hallgatsz rám!
Igaz, ennek kivitelezéséhez tökösnek és bátornak kell lenni, a nyusziknak ez a terep nem való.
2009 november 21, 14:27
Így van, és itt nem csak a fizetés/nem fizetés kérdése a lényeg. Egy rossz ügyfél a hírnevedet is rontja ugye. Lsd. a bejegyzés idézetét, mit mondhat ez az ember az üzlettársainak rólad…? Inkább le kell cserélni például egy kisebb pénzű, de jó ügyfélre, aminek lehet hatványozott haszna lesz később.
2009 november 22, 20:24
A készfizető kezesség kikötése a szerződésben drámaian megnöveli a fizetési hajlandóságot
2009 november 22, 20:31
Lehet, de jobb lenne, ha nem ilyen dolgokon múlna a fizetés…
Hozzáteszem, ha nem vagyok elégedett, akkor sem így intézem el a dolgaim… de ehhez kell egy bizonyos etikai és kultúrális adottság.
2009 november 23, 14:55
Ákos, teljesen igazad van. A pite ilyen forró és ennyi. Sokéves tapasztalat igazolja, hogy aki nem fizeti az első hármat rendesen, az a következő hármat sem fogja… inkább szivassa az ilyen azt, aki hajlandó.
2009 november 24, 12:30
[...] Meg kell tanulni időben kirúgni egy rossz ügyfelet! | BaraComp blog http://www.baracomp.hu/blog/2009/11/20/meg-kell-tanulni-idoben-kirugni-egy-rossz-ugyfelet – view page – cached A történet ott kezdődött, hogy augusztusban felhívtam - egy rendszergazdai észrevétele kapcsán - adott [...]
2009 november 26, 12:10
Én az első nem fizetés után kirúgom az ügyfelet, persze csak 2-3 felszólítás után.
Szerintem teljesen felesleges megvárni még 2,3 ki nem fizetést, mert nem fog fizetni, ráadásul az ilyen emberek gerinctelenné válnak, és még ők háborodnak fel, hogy nem kapnak mindent ingyen.
Bár mi is csak azóta “szigorítottunk” be, amióta többszörösen is megfizettük a tanulópénzt.
Nehéz ügy, ha amúgyis kevés az ügyfél, de szerintem inkább legyen 5 jól fizető ügyfeled, mint 25 nem fizető! (kis túlzással).
Üdvözlettel,
W.Anett
2009 november 26, 17:40
#Winkler Balázs: Teljes mértékben egyetértek én is.
2009 november 27, 18:44
Azert olyan is van peldaul hogy 6 honap mulva kifizeti az egeszet. Ilyenkor milyen jol jon egy kis plussz a kasszaba
Nalam az tortent meg hogy 1 evig dolgoztam semmiert, aztan mikor fizettek megvolt a penz egy jo kis befektetesre 
Ha minden honapban fizettek volna akkor most sem lenne meg.
Persze van riziko is benne .
2009 november 27, 18:50
#BM: azt Te sem gondolhatod komolyan, hogy majd megvárja az ember minden nemfizető esetében, hogy 1 év múlva TALÁN kifizeti… 1 év az olyan hosszú ídő, hogy már szinte esélytelen a fizetés.
A bíróság gyorsabban behajtja a tartozást.
2009 november 27, 18:51
#BM: Az mitől lenne “egy kis plusz”, hogy kifizetik a számláidat?
Én arra szerződök bárkivel, hogy időben kifizesse a pénzem, és az nem egy kis plusz, hanem a bevételem.
Nekem inkább fizessenek minden hónapban, és van olyan pénzkezelési kultúrám, hogy össze tudok spórolni bármire amire szükségem van, és nem költöm el csak azért, mert “égeti a pénz a kezemet”.
2009 november 27, 18:55
#Winkler Balázs: 1 év? Igazad van. Vicc.
Ezek után én egy hónapnál sem várok többet, nem érdekel, hogy mi történik akkor az ügyféllel. Az persze más, ha Ő hív fel, és elnézést kér, de csak ekkor meg ekkor tud fizetni.
Ilyen helyzete bárkinek lehet, az egy másik történet.
De aki nem fizet, csak eltűnik, az egy másik kultúrcsoportba tartozik, akinek én nem akarok a cég tudásával hozzájárulni a “sikereihez”.
2009 november 27, 19:42
#Barazsy Ákos:
Na jo, ez talan kiveteles eset, persze hogy 95%-a a kienseknek idoben fizet. De … peldaul lehet nezni a dolgot egy masik oldalrol is: tegyuk fel hogy kidolgoztam egy automata remote felugylot ami tud dolgozni modjuk 200 szerverrel, majdnem teljesen egyedul. Namarmost az hogy 50-et figyelsz vele vagy 51-et teljesen mindegy, csak veszed a statisztikakat es minden honapban elkuldod minden kliensnek (szinten automatikusan) hogy “a szerveretek folyamatos felugyelete soran nem talaltunk hibat”. Ez egy szep szines grafika, de nem kell “dolgoznom” vele, ez csak az 51.-dik a sok kozul. Ezzel az 1 evig nem fizeto klienssel tortenetesen tenyleg nem volt gond (egy ket aprosagot leszamitva ami a szerzodesnek az 1%-at sem tette ki mint koltseg), de 1 ev mulva volt 100%-os bevetelem. Ha 3 honap utan kirugtam volna akkor penzem se lenne, es jovoben is eggyel kevesebb kliensem lenne.
Ezt a peldat kerem szepen nem altalanositani. Csak azert meseltem itt el mert nevetni is meg sirni is lehet rajta
2009 december 15, 11:59
Sziasztok!
Amit még lehet alkalmazni, hogy vagy megérje, vagy menjen
1, áremelés, szégyentelenül
2, korlátok felállítása, késedelem szemponjából feszesre tenni a keretét
3, külön odafigyelni rá
Az ügyfél az aki fizet. Lehet úgy dönteni, hogy a nehéz ügyfél nem ügyfél, de ezt kevesen engedhetik meg maguknak.
Lehet problémás az ügyfél, de érje meg nekünk vele foglalkozni. Azért csináljuk, nem?
Persze az egyéni tűrésküszöb lehet máshol, de az nem racionális. Az üzletet racionálisan kellene kezelni, amennyire lehet.
Kellemes Ünnepeket Kívánok.
2009 december 15, 12:20
Szerintem inkább azt kell kialakítani, hogy ne kelljen mindenkinek eladnunk…
Igen, az Ügyfél fizet, a nehéz Ügyfelet tudni kell kezelni, de létezik a TÚL nehéz Ügyfél amit már senkinek sincs kedve kezelni… az nem perspektivikus üzleti vállalkozás, hogy TÚL nehéz Ügyfelek figyelésére összpontosítok állandóan… melyik multi csinálja ezt? (az üzleti modell kedvéért hoztam példának)
2009 december 15, 12:29
na éppen tegnap futottam bele egy szerintem nehéz esetbe: az első ajánlat nem tetszett neki - ezt még megértem. Második ajánlatban kérte a csomagban lévő dolgokat tételesen - persze az úgy drágább - és a legnagyobb problémája, hogy nem MS Word dokuemntumban, hanem PDF-ben kapta meg az ajánlatot…
Ti foglalkoznátok egy ilyen ajánlatkérővel?
Majd megemlítettem neki tisztelettel, hogy vajon hogyan fogunk tudni együttműködni így, ha már most az a legnagyobb gondja, hogy Word helyett PDF-ben van az ajánlat. Tegyük hozzá, hogy a PDF-fel eddig egyetlen egy ajánlatkérőnek sem volt gondja 7 év alatt.
És persze visszaküldött egy ilyen választ: beszéljem meg ezt a dolgot szakmabeli kollégáimmal, mert ő az ügyfél és aludjak rá egyet inkább mielőtt bedobom a törölközőt…
Na aludtam rá egyet, mert lehet, hogy fáradt voltam és zokon vettem… de még mindig problémásnak érzem az esetet. Most megkérdezlek benneteket is már csak az érdekesség kedvéért is
2009 december 15, 14:53
Emelj árat és megoldja magát.
2009 december 15, 15:15
Van, amikor nem pénz kérdése, hanem egyszerűen nem akarok Vele dolgozni, semmi pénzért!
Az idegem, az időm, de főleg az egészségem nem tudja megfizetni senki.
Ki az, aki olvasta Wolf Gábor (sajnos már zárt blogjában) a legutóbbi bejegyzést, ami a vállalkozók szívinfarktus, pánikbetegség, gyomorfekély stb. okairól ír az ilyen Ügyfelek és saját munkamorálod tükrében?
Zseniális téma. Megkérem Gábort, hogy berakjam ide, nagyon időszerű - különösen a válság okozta egészségügyi hátrányok mellett fokozottan aktuális.
2009 december 15, 15:19
na igen… olvastam és hát éppen ezért is elgondolkodtató a dolog.
2009 december 15, 15:25
#Winkler Balázs: Akkor eggyel több ok arra, hogy másnak a szíve menjen rá, nem?
Meg kell tanulnia az Ügyfeleknek - és most hasznos leszek de nem népszerű -, hogy vigyázzanak a beszállítói kapcsolatokra is pont úgy, ahogy elvárják azt Ők a saját Ügyfeleiktől.
Itt senki sem alá- vagy felérendelt, ez egyenrangú PARTNERKAPCSOLAT!
Közhely: szeressük egymást, gyerekek
Aki úgy gondolja, hogy nem így van, az gyakorlatozzon máson.
Balázs, Neked melyik Ügyfeled ér annyit, hogy beledögöljél?
2009 december 15, 15:39
Ez a sok emóció!
2009 december 15, 15:40
#Barazsy Ákos: egyik sem
ez nylvánvaló. Kb 1-1,5 éve kezdtem foglalkozni a Wolf Gábor féle csoport dolgaival és érdekesnek találtam a hozzáállást. A leginkább ez lepett meg: “rúgj ki még ma ügyfeleket” vagy valami hasonló volt az e-mail tárgya. Elolvastam és az első reakcióm az volt, hogy a Wolf tiszta hülye, megőrült… ügyfeleket kirugdosni… aztán átgondoltam, számoltam egy kicsit és tényleg: az ügyfelek 20%-a okozza a problémák 80%-át. Őket később le is építettem és láss csodát: a bevétel nem csökkent érezhetően, a problémák ellenben tizedére csökkentek. S azóta bírok olyan válaszokat írni én is az ilyen kötözködő egyéneknek, amire a reakció a teljes értetlenség. Viszont akivel együtt dolgozunk azok mind maximálisan elégedettek és azt jelzik vissza, hogy a régi problémák mind megszűntek. Tanúlságos.
2009 december 15, 15:41
#a cégvezetők szabadságfelelőse: emberek vagyunk, emóciókkal
2009 december 15, 15:44
#Winkler Balázs: Egyből tudtál foglalkozni azokkal akik megérdemlik…
Érdekes.
2009 december 15, 15:45
#a cégvezetők szabadságfelelőse: Nekem az a tapasztalatom, hogy az áremelés-kézzelfogható érték növeléssel összekötve sok problémát megold.
Az egyik tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag lecserélődik az ügyfélkör, ideális esetben egy sokkal tájékozottabb, nívósabb rétegre, akiknek elsősorban nem az ár fog számítani, hanem az érték, ami kapnak.
Ezekkel az ügyfelekkel kész élvezet dolgozni, igazi partnerek.
A másik dolog a tisztelet kérdése. Úgy érzem, sokszor ez az ami hiányzik egy ilyen jellegű kapcsolatból, amit Ákos felvázolt.
Az első pár ilyen ügyfélnél magamban kerestem a hibát, és hónapokig elhúztuk a “kapcsolatot”, folyamatosan kerestem a megoldást.
Aztán ez lemehet egy olyan stádiumig, hogy már minden perced erről szól, “eszed” magad.
Na legkésőbb ilyenkor kell felébredni, hogy erre rámész…és nem éri meg.
Aztán rájöttem, hogy a legnagyobb hiba az volt, hogy hagytam leszívni az energiámat és idegeimet , és hogy általában az ilyen “TÚL NEHÉZ” ügyfeleknek igenis vannak ismertetőjegyeik, amiket már az első pár alkalomnál fel lehet ismerni.
Na innentől csípőből “lepasszolom” ezeket az embereket, még ha kicsit csúnyán is hangzik.
Jó hasonlat egy párkapcsolathoz…változz meg, de nem fog..:-)
2009 december 15, 15:56
#Weinzierl Anett: Tipikus ismertetőjelek: mézesmadzagok rendszeres húzogatása az orrod előtt, “én vagyok az ügyfél, azt csináld amit mondok”, olyan viszony kialakítása ami állandóan függővé tesz, azt érzed, hogy összeszorul a gyomrod amikor Tőle kapsz hívást vagy mailt, megpróbálsz mindig megfelelni Neki de sosem sikerül, vagy sikerül, de nem elég…
Nahát, honnan tudok ennyi példát?
Csak nem benyeltem ezeket mind?
2009 december 15, 16:03
Jaj, ez az “összeszorul a gyomrom, mikor hív, vagy email jön tőle”, nagyon ismerős Nekem, pár ilyen után döntöttem el, hogy nem mindenáron!
2009 december 15, 20:22
#wilson: Sajnos Ákosnak igaza van mert,az ilyen ügyfelek miatt keletkeztek a körbetartozások és,ez egy feneketlen kút. Ha nem azonnal követeled a számla kioegyenlítést akkor az ügyfél vérszemet kap ez által egyre sűrübben fogja ezt a tematikát követni és,még neki fog feljebb állni ha követeled a saját pénzed.
2009 december 16, 14:21
#Winkler Balázs:
NEM! Jó, hogy nem szór aprópénzt a lábad elé, és löki oda, hogy “táncolj reggelig”! Merthogy ő az ügyfél, megteheti
2009 december 16, 15:26
Én egy 10 éves pertneremet vesztettem így el, tulaj váltás után. 60 napos lejárt számlát csak azután kifogásoltak meg, hogy felmondtak én meg közöltem, hogy ha 2 napon belül nincs utalás jön a felszámolás. Utaltak, de az adósságot nem ismerték el, hibás teljesítés miatt perrel és kártérítéssel fenyegetőztek.
Amit akkor megtudtam a jogiforum.hu-n:
nincs jogilag szabályozva, hogy mi számít befogadott számlának és elismert adósságnak ezt szerződésben kell szabályozni azaz 6 hó után is visszadobható a számla, hogy nem ismerik el, hacsak a szerződésben nincs erre vonatkozó rész. Nálunk azóta van és jól is jött már!
2009 december 16, 15:36
Szerintem egyszerű a képlet:
Én tisztelem az ügyfelet és az ő munkáját, szeretnék jó kapcsolatot vele és segíteni neki. Ő tiszteli az én munkámat. Ha ez nem így van, érdemes már a bemutatkozás során hallgatni a kismanóra a fejedben, senkitől nem függ az életed. Szerintem ez hamar kiderül.
2009 december 16, 16:06
Én is megtettem már pár ügyfelemmel. Nem voltam éppen úrinő a szemükben, de a hazudozásokat, hitegetéseket nehezen viselem és a cég mérete miatt nem is viselhetem.
Jött helyette másik három. Szabinak is nagyon igaza van, jó lenne mindig hallgatni a “kismanóra”, sajnos ezt még én sem teszem meg mindig, pedig nagyon hatásos lenne.
2009 december 16, 16:13
Én minden fontos anyagot pdf-ben küldök meg az ügyfélnek, csöökentve az esélyt arra, hogy belejavítson a számaimba, vagy a számításaimba.
2009 december 16, 16:27
#Weinzierl Anett:
Bocs Anett, nálatok az ügyfél van értetek, vagy Ti az ügyfélért? Ez a stílus vérlázító, és egy ilyen szemlélettel valószínűleg nem maradsz a színtéren hosszútávon. (ez nem kívánság részemről, csak jóslat). dr.Sebő Zsuzsanna
u.i.: amúgy az pontos fizetők táborából
2009 december 16, 16:39
Teljes mértékben az ügyfélért dolgozunk. Nem egyoldalú kapcsolatot vázoltam fel, hanem egy partneri, együttműködő viszonyt. Nekem ezt jelenti egy ügyféllel való közös munka, továbbá a kölcsönös tiszteletet.
A közös munkához pedig az is hozzá tartozik, hogy az ügyfél határidőre fizet, és ami irányunkból pedig pontosan azt kapja, amire leszerződött.
Szerencsére nem hiszek a jóslatokban, mindig is a kristálytisztán lefektetett célokban, és a folyamatos önképzésben hittem. (és fogok is)
Üdvözlettel,
W.Anett
2009 december 16, 18:45
Két megjegyzés:
1) Érdemes mindenkinek egy kritériumrendszert (listát) írnia, hogy mikor tekint egy ügyfelet valóban nehéznek, és kirúgásra érettnek, azért, mert mindenkinek más a tűrésküszöbe.
2) A vevői (vagy ajánlatkérői) szemszögét is célszerű figyelembe venni, márcsak azért mert mindenki volt és lesz is ajánlatkérő/vevői szerepben. Konkrétan arról van szó, hogy az alaposság, óvatosság és egészséges bizalmatlanság nem egyenlő a rossz szándékkal vevői pozícióban. Ugyanis itt a hozzászólásokban mindenki azt hangoztatta, hogy ő - mint szállító - milyen korrekt, minőséget ad stb, és a fránya ügyfél meg kekeckedik. De gonduljunk bele, hogy ha először kerül a két fél kapcsolatba mi alapján is tudná, hogy a szállító korrekt és azt fogja és olyan minőségben nyújtani amit ígért. Ugye talkozott már mndenki az ellenkezőjével is.
Tehát én bizony fel szoktam készülni, és részletekbe menően érdeklődök egy megbízás előtt, akár többször is, és a szerződéses pontokat már előre átgondolom, hogy én mit szeretnék, ami engem biztosít + a másik szerződéstervezetét alaposan átolvasom és rákérdezek, és ha nem tetszik (pl. túl egyoldalú) megpróbálom módosíttatni
Na, ezt sokan egyszerűen zokon veszik, bizalmatlannak mondanak és volt aki visszalépett. Erre én azt mondom, hurrá, mert időben kiderült, hogy valószínűleg ő vagy nem tudja azt nyújtani, amit kérek, vagy már az elején tudta, hogy nincs is szándékában (rosszabb esetben át akart verni).
Egy friss after sales példa: most vettem át személyes egy szgép monitort egy üzletben. Több táblán is ki volt írva, hogy “ellenőrizzék az áruk fizikai sérülésmentességét és tartozékok teljességét, mert távozás után nem áll módunkban ilyen jellegű reklamációt elfogadni”. Mikor kihozták az árut át akarta simán, dobozba csomagolva, jól leragasztva adni. Mire én: de ugye akkor kibontjuk és ellenőrizzük. Mire az eladó: mintha UFO-t látna, hebegett habogott stb. Mire én: Önök írták ki én csak be akarom tartani, hogy ne legyen gond. Tovább nem mesélem, lényeg, hogy ragaszkodtam a dologhoz, persze utálkozva néztek rám..
Most akkor rossz ügyfél voltam?
2009 december 16, 18:52
#Csaba: Nem Csaba, szerintem nem voltál rossz ügyfél. Nagy igazságot írsz, mindenki szokott lenni ügyfél és szállító is, az érdekes, hogy sokszor úgy viselkednek az emberek, mintha a szállítóként ügyfelüktől benyelt békákat vernék le a saját szállítójukon - immár ügyfélként.
Szóval van ez a kettősség mindenkiben, nyilván mindenki használt már mással szemben olyan hangnemet amit maga is megbánt később, de itt a bejegyzésem lényege az, hogy a reménytelenül menthetetleneket zárjuk ki az életünkből, mert az életből csak egy van, ügyfélből több.
2009 december 16, 21:01
#Vidi Rita: annyira nincs válság
2009 december 17, 10:46
Teljesen egyetértek Barazsy Ákossal!
A tárgyaláson történő megegyezés után, főleg lejárt számlánál hibát kereső partner életveszélyes és mélyen tisztességtelen!
A fő problémát a becsületben /annak hiányában/ látom, ami szorosan összefügg a magyar cégvezetők képzetlenségével!
Legtöbbjük úgy lett vezető, hogy soha ilyen képzést nem kapott /miközben egy 50 ccm-es kismotorhoz is vizsga kell!!/, kényszerből, vagy ambíciói által hajtva alapított egy vállakozást, majd ilyedten vette észre, hogy vezető lett.
Ezért befelé /dolgozók/ és kifelé /vevők, szállítók/ is a belső becsületkódexe /ha van/ alapján hoz döntéseket, legtöbbször erkölcsteleneket /na bumm, mit tud csinálni!!/.
Az én cégem kopó alkatrészeket árul haszonjárművekhez. Én először kérdezek, másodszor figyelmeztetek, ha számlakésedelem van, utána elvonom a halasztott fizetést! De mindig megőrzöm a kedvezményeit!
Persze, vérmérséklettől függően megsértődnek. Aztán 1-2-3 hónap után visszajönnek készpénzzel fizetni, mert amikor már sehol nem kap utalással árut, megint mi vagyunk a legjobbak. Igen gyakran pszichológia is van a dologban: miért éppen én fizessek, amikor senki nem fizet? -gondolja Vevő Úr.
Akinek meg tényleg nincs már pénze, ott is minimalizáltam így a kockáztatott összeget.
Így a kb. 500 aktív vásárlómból kevesebb, mint 20-al van bajom.
Igen: És ezzel a sz….r stílussal fejlődtünk idén!!
Kegyetlennek tűnik, de akinek nincs pénze, az ne vásároljon!
Gyakran próbálkoznak azzal: az ő vevője sem fizet. Mivel nics ráhatásom az Ő üzletpolitikájára, így ez nem érdekel! Nem akarom én vállani az Ő üzleti kockázatát. Ráadásul ingyen bankhitellen
Én is 3x többet tudnék eladni, ha nem törődnék azzal, kifizetik-e valaha?
2010 január 4, 12:31
Egyetértek Ákossal, egy kis kiegészítéssel: 20 éve foglalkozom vállalkozásfejlesztéssel, ebből az első 8 évben a pénzügyek is hozzám tartoztak. Az egyetlen, amit meg kell tudni pontosan: nem tud, vagy nem akar fizetni. Aki nem akar mint pl. az Ákos által leírt eset, azzal azonnal meg kell szüntetni a kapcsolatot, aki nem tud, azzal pedig az adott helyzet, az adott kepcsolat, az adott “játékszabályok” szerint kell eljárni, azaz minden eset egyedi.
2010 január 4, 19:33
#Czébely-Lénárt László: aki ismer, az tudja, hogy milyen konnyiteseket szoktam adni, akinek tenyleg nincs epp penze, es felhiv, hogy segitsek… Ellenben ki vagyok akadva azokra, akik bujkalnak a fizetes elol…