BaraComp blog - Fejétől bűzlik… avagy hogyan látja egy rendszergazda cégvezető a világot?

A megbeszélt időre pontosan érkezett, kijavította a tömítési hibát ami miatt a beázás keletkezett és ellenőrizte a sziréna belső akksijának az állapotát.

"Úgy látom, lesz itt még egy kis "upsell" " - vigyorgott -, mivel az akkumulátor 14 éves volt, már zörgött benne a zselé…

Az ilyen akkumulátorokat éppúgy illik 3 évente cserélni, mint egy rendszergazdának a szünetmentes tápegységekbe való akksit, bizony itt elmaradt 5, azaz öt darab akkumulátor értékesítése az - immáron volt - riasztósom részéről, mert se Ő nem gondolt rá, sem pedig én (mennyi pénzt is hagyott az asztalon, mi maradt még el?).

Egy szolgáltatás pedig nemcsak arról szól, hogy "kicserélem ha hívnak", hanem minimum tájékoztatjuk az Ügyfelet, hogy "ideje lenne kicserélni" - épp úgy, ahogy mi a BaraComp-ban rendszergazdaként tesszük az Ügyfeleinkkel. Mi sem fejben tartjuk az ilyen dolgokat - ennyi eszköznél, cégnél nem is lehetne - hanem a jól bevált CRM Szervizrendszerünk figyelmeztet, hogy megelőzzük az eseményt, ne utána kapálózzunk…

Most csak simán megváltam a régi riasztóstól (melyben erősen közrejátszott, hogy hetekig nem lehet elérni és vissza sem hív), de akkor nagyon ideges lettem volna, ha épp azért keletkezik betörési károm, mert a riasztó nem látja el a dolgát…

Milyen szép lenne a világ, ha minden szolgáltató úgy működne, mint az új riasztósom, hogy szépen csak beírja a MiniCRM rendszerébe, hogy mikor esedékes ez meg az, aztán szól amikor csengetnem kell.

A kitöltésért felajánlott sorsolásan való részvétel egy LED monitorért 3.388 embert mozgatott meg két csoportban, az eredmények mindkét csoportban közel azonosak voltak, és születtek meglepő adatok is: mint kiderült, a cégek 45%-ának(!) nincs dedikált rendszergazdája, amit hirtelen nem is tudok hova tenni… mivel ilyen felmérésem nincs korábbról, ezért nem tudom, hogy mennyi írható a válság miatti pénztelenség számlájára, de biztos sok a "felelőtlen" cég is. Talán akkor tudom elfogadni, hogy egy cégnek nincs rendszergazdája, ha csak "felhő" alkalmazásokat használnak egy cégnél, de ilyet szinte még nem is láttam, csak hallottam… egyébként ott is kell, aki a kliens gépeket legalább karban tartja, az egyéb eszközökről nem is beszélve.

Akik úgy niylatkoztak, hogy van rendszergazdájuk, azoknak ezt kellett kitölteni, hogyan látják a rendszergazdájukat különböző szempontok alapján, akiknek meg nem volt, azoknak azt, milyennek szeretnék látni a rendszergazdájukat.

Utóbbiak eredménye nem volt meglepő, szinte minden szempont szerint tökéletesnek kell lennie a rendszergazdának (de legyen olcsó - a szerk.), azonban akiknek van már rendszergazdájuk azoknak a legtöbb bajuk a pontossággal, reakcióidővel, szervezettséggel, emberi stílusával, üzleti hozzáállásával és felelősségvállalásával volt.

A kérdőív végeredménye itt olvasható: http://letoltes.baracomp.hu/blog/Rendszergazda_piackutatas.pdf

Nézegettem a CRM szervizrendszerünkben a statisztikákat - hogy milyen tipusú rendszergazda munkák vannak - úgy néz ki, hogy most bosszulja meg magát a válság: hullanak a gépek mint a legyek, vagy éppen erős bővítésre szorulnak jellemzően.

Talán most domborodik ki az, hogy az utóbbi 2 évben a válságra való tekintettel alig költenek a cégek informatikai fejlesztésre és a karbantartásra - a gépeket viszont a pénzügyi helyzet nem hatja meg: letérdelnek.

Sajnos sok helyen manapság több számítógép van mint munkatárs, és az időközben kiesett gépek pótlását eddig is a megmaradt gépekkel pótolták - de ezek is kezdenek elfogyni.

Kérlek, hogy válaszolj ezekre a rendszergazdák napja (július 30.) alkalmából, tesztcsoportunk átlagosan 1,7 perc alatt töltötte ki ezt a kérdőívet!

Az ünnephez nekem még ma is az a kép társul leginkább, amikor az általános iskolában kiöltöztünk kisdobosként - majd később úttörőként -, az osztályteremben a hangszórókon keresztül a Himnusz után az igazgatónő beszédet mondott, majd a Szózat következett.

Igaz, az ünnepnapok mostanában leginkább a rendbontásról híresek, de bízzunk benne, hogy ez meg fog változni. Mégis kell ez, mert ki kell zökkenni a mindennapokból, kell, hogy néha egy pillanatra megálljunk és megemlékezzünk fontos eseményekről.

Augusztus 20.-a az államalapítás és a kenyér ünnepe, ez is kell.

Megindult ez a mozgalom, hogy "tűzijáték helyett a pénzt inkább az árvízkárosultakra fordítsuk", és ha ez így lesz, akkor gyakorlatilag a "nép" számára ez most nem lesz ünnep.

Én mégis támogatom ezt a kezdeményezést, mert szerintem ha ez megvalósul idén, akkor jövő évtől kezdve augusztus 20 - számomra - egy sokkal nagyobb ünnepet jelent majd: a nemzeti összefogásét.

Mi van? A válság legmélyebb bugyrában rúgjam ki azon Ügyfeleket akik még életben maradtak, egyáltalán képesek fizetni még?
Milyen hülyeség ez? - gondolhatja a legtöbb rendszergazda vállalkozótársam.

Bizony így megy ez, a satu mindig két oldalról szorít: egyrészt egy rendszergazda szeretne csak jó ügyfelekkel dolgozni, másrészt ott vannak a költségek, ami miatt sokszor a rendszergazdának össze kell szorítania a fogát…

… ha eddig úgy gondoltad, hogy nem szabad a rossz ügyfelet kirúgni, akkor elmesélek egy rövid történetet a saját házunk tájáról, amiből egy életre megtanultam, hogy mi az a pont amikor azonnal meg kell szabadulni az ügyféltől!

Új ügyfél, nagyon magas rendelkezési elvárásokkal. Idáig nem gond. Több rendszergazdát elfogyasztott (gyanús jel), velünk is csak akkor hajlandó hosszútávon dolgozni, ha megoldjuk az eddig megoldhatatlant, és utána még meglátja… (mézesmadzag). Megoldjuk, de rendszergazdám jelzi, hogy beszélni kéne a főnökkel, mert semmit sem csinálnak úgy ahogy javasoljuk, sosem ér rá ezzel foglalkozni (elvileg csak a cég működése múlik rajta), munka közben állandóan azt kell hallgatnunk, hogy "ha még ezt is megcsináljuk, akkor elgondolkodik a rendszeresítésünkön", nem működik együtt a munkaszervezésben - ja, és késve fizet. Beszélek Vele. Mindent megígér. 1 hónap múlva sem történik változás, megint megígéri. Most már azt is kérjük, hogy a MiniCRM rendszerünkön keresztül írásban adja le a megbízásokat (szerződésben úgyis ez van aláírva), mert ez a "szóban kiadok valamit és utána nem úgy emlékszem" dolog nem működik. Ezt is megígéri, meg az elmaradt számláit is megígéri.

Várunk. Várunk. Dolgozunk. Várunk. Megint nem az van amit megígért. De megcsináljuk. Megoldjuk a megoldhatatlant. Bizonyítunk. Bebizonyítjuk. Minden működik. Mindenki happy.

Derült égből vilámcsapás: felmondja a szerződést, mert most már az ismerős is meg tudja oldani a továbbiakat… Magunkba anyázás.

Dedikált rendszergazda munkatárs teljesen kibukik: hónapokig a lelkét kitette a nagy semmiért véres, veríjtékes munkával, hogy megoldjuk a megoldhatatlant, aztán amikor minden működik, akkor a titkárnőjével küldet egy felmondólevelet…

… aztán ehhez hasonló esetek előfordulnak még egy párszor (ne rúgjuk ki most az ügyfelet, mert nehéz újat találni) - viszont a rendszergazda nem bírja tovább, és kilép.

Remek.

Jó rendszergazdát viszont tízszer nehezebb találni, mint jó Ügyfelet, megérte a buli?

Nem.

Ezért kell időben kirúgni a rossz Ügyfelet.

Van egy szakmabeli ismerősöm, aki nemrégen hasonló okok miatt zárta be számítástechnikai üzletét: nem volt már embere, aki vállalta volna a válságban kifordult öntudattal rendelkező rossz ügyfelek modorát, és inkább úgy döntött, hogy nem lesz idegbeteg, és bezárt.

A bezárás hallatán elsőként jöttek a rossz ügyfelek felháborodva: "és akkor most velünk mi lesz?"

Előre bocsánatot kérek a videó minőségéért, de már csak otthon vettem észre, hogy nem ellenőriztem a felbontás beállítását, rágtam is a kefét, hogy lehetek ilyen hülye…

Neked milyen emlékeid vannak erről az időszakról? Sajtófotók itt.