BaraComp blog - Fejétől bűzlik… avagy hogyan látja egy rendszergazda cégvezető a világot?


Nem csak vezetőknek... Hogyan látja egy rendszergazda a cégvezetés világát miután saját maga is belecsöppent alapított cége által? Hasznos tippek, történetek, információk az informatika, a kommunikáció, értékesítés, marketing és a cégvezetés köréből. Ajánlom mindazoknak, akik ugyancsak valamilyen szakma képviselőjeként cégüket is irányítják - tehát saját pénzükkel játszanak - és szívesen olvasnák, kommentálnák tapasztalataimat.



Rendszergazda szolgáltatások Budapest





Stratégiai partnerünk:


Útnyilvántartás, kiküldetési
rendelvény


Mini CRM Rendszer


"A kulcsszó: Google AdWords!" oktatóanyag

Hasonló bejegyzéek

Ajánlom figyelmedbe


Kezdőlap

Archívum - ‘Merengő’ kategória

2009 október 26., hétfő - 13:47

Vállalkozói kultúra Magyarországon

Talán mindenki el tudja képzelni rólam azt, hogy épp nem valamelyik cégem szolgáltatójaként árulok valamit, hanem a pult másik oldalán állva (igénybe) veszek szolgáltatást, terméket.

Így van ezzel mindenki…

Mi az én tapasztalatom?

Hazudnak, ködösítenek, félrebeszélnek, eltűnnek. Érvelnek, de olyan érvekkel, ami a problémára nem válasz, vagy nem egy üzleti érv. Vállat vonogatnak, széttárják a kezüket, egymásra mutogatnak, felelősséget hárítanak.

Ez ma a magyar valóság.

Mikor, mitől fog ez megváltozni?

Manapság ott tartok, hogy már messze nem az ár az összehasonlító tényező, hanem a megbízhatóság.

"Bajban ismered meg barátodat", ugyanez igaz üzleti partnereidre is.

A tisztogatás megkezdődött, az akció neve: válság.

Remélem nem hoz össze a sors (mert nem lesz) több sarlatánnal, túl sok volt mostanában belőlük.

2009 október 12., hétfő - 20:50

“A lassan növő fa az igazán erős fa”

Ez jutott eszembe, amikor mostanában egyik hír után kapom a másikat, hogy különböző - egykor nagyot durranó cégek - milyen szintű problémákkal küzdenek és most inkább a lufik kidurranásától hangos az előszoba…

Tudom, ez nem az az időszak, amikor a minél nagyobb profitra játszana a cégek többsége, inkább most a túlélés a cél.

Régebben többször vágytam arra, hogy olyat alkossak ami "nagyot durran". Eddig ez nem sikerült, valószínűleg a profilomból adódóan én nem az a típusú vállalkozó vagyok, aki ilyet tud.

Azt hiszem, én annak a tudora vagyok, hogy lassabban, de biztosan - előre. Ami viszont egyszer megvan, abból nem kell lejjebb adni - talán így már nem is baj, hogy nem tudok túl magas lóról túl magasat esni.

Majd meglátjuk mit hoz a jövő, mindenesetre vallom, hogy a szorgalomnak mindig lesz gyümölcse.

2009 szeptember 22., kedd - 14:52

7 év múlva nyugdíjba megyek?

"Volt nekem egy Ügyfelem, aki azt mondta, ha 30 éves koráig eladom a cégét, akkor 50%-al nagyobb közvetítői jutalékot fizet nekem" - újságolta cégeladással foglalkozó ismerősöm.

"Aztán amikor 30 éves lett, akkor úgy döntött, hogy mégsem adja el a cégét, mert rájött, hogy 30 év felett is van élet" - folytatta.

"Ákos, akkor Te miért akarsz 40 évesen nyugdíjba menni?" - kérdezte

Pont ezért!

40 év felett is van élet, én pedig 16 éves korom óta ezerrel dolgozom, mai fejjel a célom az, hogy olyan önműködő cégeket építsek, amik mellett nyugodtan akár nyugdíjba is mehessek!

Csak attól félek, hogy nem bírnám ki rendszergazdai munka nélkül… :(

Szóval ezen még gondolkodom, de az biztos, hogy úgy kell cégépítkeznem, hogy ezen ne múlhasson, ha úgy döntök…

2009 augusztus 18., kedd - 10:52

Marketing a rendszergazda szemével

"Linux will never be ready for the market" - fogalmazta meg sok évvel ezelőtt külföldi rendszergazda ismerősöm a véleményét a Linuxról, szabad fordításban a "Linux sosem lesz piacképes".

Nem azért, mert technikai paramétereit figyelembe véve nem lenne képes erre, hanem pont azért, ami miatt sokan szeretik: ingyenes. Ami ingyenes annak nincs igazi gazdája, de ha van, akkor nincs akkora profitja belőle, hogy olyan marketinget csináljon, mint ellenfele a Microsoft, aki az aktív marketingkampányai mellett a felnövő generációt is neveli a termékére, hogy a célcsoportja váltási szándékát még a megszokás és a lustaság is a Windows mellett tartsa.

A Linux pártfogói ilyen véleményekre már ugranak is, hogy "de a Linux így meg úgy"…

Nincs szükség az érvelésre, én sem vagyok ellene a Linuxnak, sok jó dolgot Linux szerverekkel valósítunk meg.

Erre ma jön az index cikke, összefoglalva: Nem népszerűek a linuxos netbookok: A gyártók szerint jobb a Linux a Windowsnál, de a Microsoft marketingjével nehéz szembemenni.

Ennyi. A marketing mindent visz.

Ezen gondolkodjon el minden cégvezető és rendszergazda, és használja fel ezt a tapasztalatot a saját termékeinél!


2009 július 22., szerda - 15:44

Együtt jobb, mint egyedül: társadalmi felelősségvállalás

Hétvégén buli volt nálunk, és az új munkájáról érdeklődtem egyik ismerősömtől, aki egy olyan multinál dolgozik, amiből 3 van az országban az iparágból.

"Havonta össze szoktunk ülni a konkurenciával, és olyan programokon dolgozunk közösen, amiket jobb együtt csinálni mint egyedül. Amolyan társadalmi felelősségvállalás ez a részünkről, hozzá tartozik a termékünkhöz."

Meglepődtem azon, hogy egy komoly beosztás komoly része a közös társadalmi felelősségvállalással foglalkozni (és még költenek is rá), pláne, hogy a konkurencia összeül és nem egymásnak megy.

Általában nem szoktam javasolni, hogy a multiktól ellessünk dolgokat, mert az merőben másik világ a mi kisvállalkozói világunkhoz képest, de most 2 dologra érdemes odafigyelni:

1. Együtt jobb, mint egyedül: összefogás és nem ellenségeskedés.
2. Társadalmi felelősségvállalás a terméked fogyasztásának lehetséges hátrányai miatt: nagyobb szimpátia az iparág iránt.

Nálad ez hogy néz ki?

2009 július 14., kedd - 19:21

Kérek egy tükröt!

Azt mondja - meg nem nevezett forrásom  -, hogy olvasgatta ma a Magazinos kiküldés alapján a dolgaimat itt, és "van önbizalmam, az biztos".

Ha nem ismerne, akkor azt gondolná rólam, hogy egy öntelt, nagyképű hólyag vagyok, pedig tudja, hogy nem… (vagy ezt udvariasságból mondta?) Kommunikációm sokakból utálatot vagy irigységet vált ki valószínűleg…

Mivel én nem veszem észre magam, kérek Tőletek őszinte (akár név nélküli) véleményt!

Tényleg ilyennek látszom?

2009 július 13., hétfő - 11:34

Vigyázat: kapcsolati tőke!

Meglepő következtetésre jutott egyik ismerősöm, aki vállalkozói klubot hozott létre: a jelentkező tagok közötti kutatásból az derült ki, hogy a többség nem az ott megszerezhető tudás miatt iratkozott be, hanem a lehetséges kapcsolati tőke reményében!

Azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon hány cég lehet Magyarországon, akik nem a marketingre, hanem a kapcsolati tőkére (ismerősökre) alapozzák a cégük létét!

Ha jobban belegondolok, logikus lépés ez hazánk (kényszer)vállalkozói részéről, hiszen legtöbbünk első generációs vállalkozó, egyszerűen nincs meg az a mintánk arra, hogyan kell vállalkozni, kiszolgálni, hogyan kell vevőt szerezni, ellenben bőven volt mint örökölnünk felmenőinktől a mutyizásról, és a "kéz kezet mos" elvről.

Vajon meddig lehet megélni a kapcsolatokból, és mikor jön el a pillanat, amikor szüksége van a cégnek állandó friss, új vér beáramlására szolgáló rendszerre?

Nagyon jól tudom, hogy a kapcsolati tőke nagyon kényelmes és jól jövedelmező tud lenni, azonban arra is sok példát láttam, hogy ennek elapadása után az addig lüktető cég hirtelen elsorvad, nem tud mihez és kihez kapni, egyszerűen nem tud magával mit kezdeni, hiszen nem szokta meg azt, hogy a kávézáson és a zsebbe csúsztatáson kívül mást is lehet (kell) tenni a vevőért!

Ebben az időállapotban már gyakran késő a hirtelen jött vakarózás - "kéne valamit gyorsan csinálni" -, de egyszerűen a csapat / a cég / a tulajdonos nem képes arra, hogy a hirtelen jött változást kezelje, és átálljon a gondolkodása arra, hogyan is kell életben maradni a valódi versenyszférában.

A szocializmus napjainkban is tovább szedi az áldozatait közülünk.

Kéne valamit csinálni.

2009 május 15., péntek - 16:21

Vállalkozói kockázat avagy lehúznak kilóra?

Ideális gazdasági környezetben majdnem mindenki tud vállalkozást építeni, de a mostani válságos időszakban igazi erőpróba talpon maradni.

Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy melyik az a cég ahol az alapokkal van baj, gyakorlatilag ezeket a problémákat hozza felszínre a recesszió.

Számomra különös válságkezelésbe kezdett a Volkswagen Fáy utcai szervize:

Az időpont különösen fontos, 2009 május, a válság - különösen az autóipari válság közepe, amikor az ember azt hiszi, hogy a kiszolgáló cégek erősebben érdekeltek Ügyfeleik megtartásában.

Munkatársam összetörte céges autónkat, melyet ide vittünk javításra. Sikerült egy olyan árajánlatot adniuk, ami laikus szemmel is a lehúzás kategóriájába tartozott, ezért úgy döntöttem, hogy máshol javíttatunk.

A megdöbbentő az volt, amikor az arrogáns munkafelvevő közölte, ha nem itt javíttatunk, akkor az árajánlat költsége 40.000 Ft, mert munkájuk volt az árajánlattal…

Hiába magyaráztam Neki, hogy erre nincs jogalapja, mert ezt előre nem közölte, továbbá létezik egy úgynevezett vállalkozói kockázat, ami azt jelenti, hogy bizony előfordul olyan az életben, hogy valaki dolgozik valamivel, de annak nincs eredménye - itt nem győzött meg az ajánlata - és nem lesz belőle bevétel.

Kijelentette, hogy náluk ilyen nincs - mármint vállalkozói kockázat - és egy biztos, addig nem viszem el az autót onnan amíg nem fizetek.

Én egy másik lehetőséget választottam: egyszerűen kihívtam a rendőröket, hogy nem adják át a tulajdonomat, akik el is magyarázták az embernek, hogy ki kell adnia az autómat, és majd polgári peres úton kell behajtania a vélt tartozásomat.

Erre nem volt mit tenni, kiadta az autót, de odalökte, hogy "nem fogunk perelni, nem igaz, hogy milyen emberek vannak, meg milyen cég lehet ez, mások mind fizettek", mire én ezt kikértem magamnak és emlékeztettem, hogy azért mert mindenkit lehúznak, engem nem fognak és állok elébe a pereskedésnek, védje meg az igazát - persze amit bevallottan nem tud.

Ez van itt kérem, balkán. És elvileg én vagyok az Ügyfél aki Tőlük vette az autót, és akit elvileg magukhoz akarnak kötözni.

Hát… így nem megy.

A pikantériája a dolognak, hogy az ügyféltérben (ami elég nagy) a hangos szóváltásra és a rendőrök megjelenésére sem érezte senki sem, hogy oda kéne jönnie és megkérdeznie: "Segíthetek valamiben?"

Ezek szerint ez mindennapos dolog ott és szemük sem rebbent.

Sőt, a munkafelvevő akkora ember ott, hogy a rendőröket kiérkezésükkor 10 percre leültette, mert "nekem most Ügyféllel kell foglalkoznom".

Az gondolom kifizette az árajánlatot… :)

2009 március 30., hétfő - 12:31

“A márkát kell megfizetni!”

"Ákos, nézz ide: itt van két féktárcsa (bármi lehetne), előtted bontom ki: az egyiket az autógyár csomagolásából, a másikat pedig jelöletlen (utángyártott) dobozból.

Látod a különbséget?

Nincs különbség, csak az árában! Ugyanabban a kínai gyárban gyártják mindkettőt! Az autógyár ellenőrző pecsétje miatt kerül sokkal többe, mi a fenéért adnál ki érte több pénzt, amikor ugyanazt kapod? Különben is, a gyártási költsége ennek a terméknek is töredéke, mint amennyiért adják…"

Ismerős?

Én mégsem a "jól megbízható" olcsóbb terméket szoktam venni, és még egyszer sem bántam meg! (azaz egyszer régen igen, és nagyon megbántam)

Mit jelent valójában az ilyen esetekben "a márka" amire hivatkozunk?

Az én értelmezésemben

- garancia arra, ha gondom van, akkor egyáltalán van kihez fordulni (ha nem lesz gond, akkor valóban jobb az utángyártott, de ez ritkán fordul elő pont ezért)

- garancia arra, hogy jól megtervezett és ellenőrzött minőséget kapok pont a márka védelme miatt

- garancia arra, hogy olyan céggel állok kapcsolatban akinek üzleti érdeke garanciális ügyintézésem

- garancia arra, hogy van tőkefedezete is a garanciám érvényesíthetőségére

- garancia a jó logisztikára

- garancia a pontos belső nyilvántartásból származó előnyökre

- garancia az elérhető raktárkészletre

- garancia a többi alkatrészhez való kompatibilitásra

- garancia a felelősségvállalásra (van kit beperelni :) )

- és… (kinek van ötlete még?)

A fentieket fizetem meg a "felárban", és aki épített már terméket / szolgáltatást, az tudja, hogy ennek milyen értéke és költsége van, aki soha nem csinált ilyet, az csak azt látja, hogy többe kerül…

A márka kötelez.

2009 február 25., szerda - 16:57

Gordiuszi csomó

Akármennyire is 24 órás reakcióidőben van megkötve a szerződés az Ügyfeleinkkel, ez a rendszergazdai szolgáltatás igen sürgetővé tud válni - na nem amikor fizetni kell - hanem amikor baj van…

Hiába a megbízhatóan jól funkcionáló többmilliós CRM Szervizrendszer bevezetése - hogy ott jelentsék be az Ügyfelek a hibát - amikor gond van, akkor pánikszerűen emelik fel a telefont és hívják munkatársaimat… sőt, olyan is sokszor van, hogy ha munkatársam épp abban a pillanatban nem elérhető vagy beszél, akkor a kedves Ügyfél körbetelefonálja a céget addig, amíg valaki fel nem veszi… aztán amikor visszahívnánk, akkor meg azért foglalkozik az Ügyféllel az egész cég, mert mindenki visszahívja… ennek következményeként pedig munkatársaim igen sokat ülnek a telefonon, és sokszor olyan dolgok miatt, amit simán be lehetne jelenteni a CRM-ben is…

"- Miért nem tartunk akkor egy telefonost, aki felveszi a bejelentéseket?" - szegezik nekünk a kérdést…

Tényleg azt szeretné az Ügyfélkörünk, hogy multikhoz hasonló droidüzem legyen itt? Gondolj bele:

Ha felveszünk egy olyan embert, aki csak a telefon mellett ül, az soha nem dolgozik terepen, nincs se a szakmával, se az Ügyféllel, sem pedig annak rendszerével közvetlen tapasztalata, nem tudna mást csinálni, csak megnyugtatóan bólogatni, és utána továbbítja a hibát annak, aki most felveszi a telefont - ugyanott vagyunk…

Ha pedig olyan emberrel akar beszélni az Ügyfél akitől érdemben is segítséget tud kapni, az azért van, mert az ilyen ember dolgozik is terepen, következésképp nem tudja mindig az első pillanatban felkapni a telefont - és mindent félretéve foglalkozni a hívóval…

Mi a megoldás?

HVG Goldenblog 2007 - Üzleti kategória összesített 3. hely